Kisnek Kazincy.
Valamikor kedves képed lebeg lelkem előtt, meg mernék eskűdni hogy szeretetem erántad nem vehet többé semmi gyarapodást: és még is osztán ha szép leveled érkezik, mellyben barátságod mindenkor
*barátságod <velem> mindenkor
valamelly szép énekecskét ismertet velem, úgy tetszik, hogy annakelőtte nem szerettelek, és hogy csak ez a’ szép levél, ’s csak ez a’ szép dal tett barátoddá. Ó szeretlek, kedves Barát, és úgy szeretlek, hogy vesszek-el ha valakit inkább szeretek! ha valaha valakit inkább szerettem. Ez az érzékeny szív és ez
*
az [Átírással javítva.]
az isteni géniusz! – ó Barátom ki szerethet téged kevésbbé!
A’ Bőlcseséghez (nem Bőlcsességhez) írt éneked mennyei dal. Olvastam azt Prof. Szentgyörgyi Urnak Patakon, és sokaknak másoknak, és elhűltek rajta. Szép az a’ dalod is, mellyet a’ Duna hátán éneklettél Hazád szeretetétől lángra lobbanva, mellynek első nagyságú csillagai köztt vagy. Kis, mikor ezeket olvasom, térdre bukok, ’s úgy áldom az örök Végezéseket hogy Téged Nékem, ’s Engem Néked teremtett! Sok Barátom tesz kevéllyé; de én senkinek barátságában nem kevélykedem úgy, mint a’ Kisébenn!
Sztellám Gőthe után, és A’ vak Lantos Veit Webernek Sagen der Vorzeit nevű írásából, Pozsonyban most jőve-ki. A’ mai Posta viszi rendelésemet Aszalayhoz, hogy a’ Sopronyi Társak számára 50. nyomtatvány ajándékban küldődjék hozzád. Homloklevelén úgy jelenék-meg mint Tagja a’ Sopronyi Magy. Társas. és a’ borítékon eggyet ’s mást mondottam ezen titulus felől, attól tartván hogy némellyek félre ne értsenek. – Sztellám Abaujvári szolgabíró Bárczay Ferenc Urnak van dedikálva. Ez a’ szegény Barátom éppen úgy járt mint Sztellában Cecília. Ceciliát szerette Fernandó; de az állhatatlan Fernandó Ceciliát elhagyá, és Sztellát kezdé szeretni. Azonban szerette Ceciliát is Sztellát is. Ez vala az én szegény Barátom sorsa. Jenny őtet is szerette, de mást is! Ezt senki sem fogja érteni, csak Jenny, az én Ferim, és én.
A’ vak Lantos Rajnisé Győrben. Csak verseit kell olvasni, és akkor lehetetlen tőle megtagadni a’ tiszteletet ha szintén magát Ráthon és másokon Révainak bizgatásából elmocskolta is. Néked, édes Kisem, most fogják nyomtatni A’ Testvéreket (Die Geschwister. von Göthe) ennél édesebb kis darabot nem ismerek; ez nekem valóságos szerelmem. A’ darabot nationizáltam, [!] ’s a’ személyek ezek: Pál, Kassai Kereskedő.
Mariska.
Megyeri.
De halld Daykának ezt a’ búcsúzóját. Ezzel eresztett-el Lőcséről Januar 31dikén.
Indúlsz a’ Pannon Édenébe
A’ Grátziák lakóhelyébe
Ó lelkem jobb fele,
Hol űzi vak elmék homályát
’S letépi a’ bűn álorcáját
Bőlcs lantod zengzete.
Én elmerűlve bánatomban
Nyögök nem érdemlett honnomban
’S utánnad esdeklem,
’S lépésid könybe ázott szemmel
Eltelve néma gyötrelemmel
Távolról követem.
Te a’ mord
*
[…]rd [Átírással javítva.]
tél bús fúvatagja
A’ merre a’ Szépség*) alakja lelki Szépség
Ferenc útját veszi
Térj Aeolus vak tömlöcébe
Hadd sugja
*Hadd <fújja> lágy [A javítás a lap szélén, korrektúrajellel beszúrva.]
lágy Zefir fülébe
Hogy Dayka szereti.
Nem képzelheted-el melly kedves vólt előttem ez az érzékeny vers. Sírtam örömömben. O mi ehhez a’ digito monstrarier hic est!
Tudd-még ezt kedves Kisem! Halandóban még én nem találtam több méltóságot mint Radvánszky Therézben. Ez a’ fiatal Özvegy bálványa mindnyájunknak Kassán. Sírva ment-el a’ minap karjaink közzűl. Én csak tisztelője, csak barátja vagyok; nincs is senki a’ ki több vólna ennél. Egy kis leanykája van, ’s leveleidet olvasván hozzám, azon gondolkodánk, hogy téged megnyerjünk. De dolgai zavarban vannak, ’s téged Győr elfogott. – Elmenvén Theréz közzűlünk, nékem eszembe juta a’ Kleist Lalagéja. Lefordítám, egy levélbe zártam, ’s utánna küldém, minden levél nélkűl. Édesen vala meglepve. – Itéld meg melly szerencsével fordítottam. Két szép festés
*
[…]tés [Átírással javítva.]
elveszett, de quae desperat nitescere posse relinquit.
1. Elment Theréz! oda van nyugodalmam – Nagy hízak zár-el tőle engemet – Jer hűs Zefyr, jer enyhítsd aggodalmam, – ’s szárazd fel könnyemet.
2. Elment! elment! O csermely mondjad néki – Hogy értte vész virágink bíbora – Hogy hervadnak a’ szép táj ékességi – ’s haldoklik Pásztora.
3. Melly vőlgyre száll pillantásából új dísz! – Hol tölti-el a’ vőlgyet szép dala? – Hol lépeget kis lába? melly bóldog víz – Lessz szebbé általa?
4. Egy rámnézést, egy gyenge kézszorítást – egy csókot, ah! mint tegnap is adott – engedj nekem ez egyszer, ’s ölj meg bízvást Vad sors ha akarod.
5. Igy éneklé Kazinczy
*éneklé <Amynt> Kazinczy
a’ hegyeknek Ki sírt szemmel hogy elhagyá Theréz. Erzették ők gyötrelmit ’s így feleltek: Ne sírj, szeret Theréz!
–––
Nagy Várad 4. Mart. 1794. hol 23. nap ólta fekszem aranyérben.