1790 Aa |
1790 Aa |
1790 Aa |
1790/1791 Ab |
1791 Aa |
|---|---|---|---|---|
A’ melly nyalábot itt veszel, Dömém,
Ha nyúgodalmad kedves, hirtelen
Vesd tűzre, másként égni ’s sírni fogsz.
Azt nékem Ámor adta, a’ ki rád,
Hogy meg-szökél előlle – ah! balúl
Tevéd azt! – sebző nyílait feni.
Vesd tűzre, – kérlek! intlek! – hirtelen.
El-rejtett méreg az! Pandórai
Szelentze, melly a’ meg nyitásra tsal
De majd, ha engedsz, bé fut mérgivel. –
Ő tsak vesztedre vágy! Nem esmered
Te még haragját. Kedvezése is
Kegyetlen. Álnok, bosszús, és hazug.
Meg-tsalt az álnok engem is: Pedig
Én nem kerűltem a’ rab-lántzokat,
A’ mellyeket rám fűze Czenczije;
’S mind azt szenyvedtem a’ mit Bácsmegyeym
Inséges őrvényjében szenyvedett.
– Szökött! hát már TE mit várhatsz ha majd,
Nyalábom által el-szédítve, a’
Ki-tett keleptze méljségébe buksz? –
Vesd tűzre, mondom, ajándékomat!
’S átkozd ’s kerűld a’ repdeső gonosz
Istent! – Őt véled én is átkozom:
De ah! ez a’ szív égni ’s sírni kész,
’S örökre hordja – ’s önként – lántzait.
Kazinczy.
| A’ melly nyalábot itt v[e]szesz,*
viszesz Sajtóhiba, em. Dömém,Ha nyúgodalmad kedves, hirtelen
Vesd tűzre, másként égni ’s sírni fogsz.
Ezt nékem Amor adta, a’ ki rád
Hogy meg-szökél előle – (ó balúl
Tevéd azt!) – Sebző nyílait feni.
El-rejtett méreg ez! Pandorai
Szelentze, melly a’ meg-nyitásra tsal,
De majd, ha engedsz, bé-fut mérgivel.*
mergivel Sajtóhiba, em.
Vesd tűzre – kérlek! intlek! – hirtelen.
Ő tsak vesztedre vágy; nem esmered
Te még haragját; kedvezése is
Kegyetlen; álnok, bosszús és hazug.
Meg-tsalt az álnok engem is, pedig
Én nem kerűltem a’ rab-lántzokat,
A’ mellyeket rám fűze Czenczije.
’S mind azt szenvedtem a’ mit Bácsmegyeim
Inséges örvényében szenvede. –
Szökött! hát már te mit vársz, hogyha majd,
Nyalábom által el-szédítve, a’
Ki-tett keleptze’ mélységébe buksz?
Vesd tűzre mondom ajándékomat!
’S átkozd ’s kerűld a’ repdeső gonosz
Istent! – őt véled én-is átkozom:
De – ah! ez a’ szív égni ’s sírni kész
’S örökre hordja ’s önként lántzait.
KAZINCZY.
| A’ melly nyalábot itt vészesz, Dömém,
Ha nyúgodalmad kedves, hirtelen,
Vesd tűzre, másként égni ’s sírni fogsz.
Ezt nékem Ámor adta; a’ ki rád
Hogy meg-szökél előle*
elő<l>le – (oh balúlTevéd azt) – sebző nyílait feni.
Vesd tűzre, kerlek! intlek! hirtelen.
El-rejtett méreg az; Pandórai
Szelentze, melly a’ meg-nyitásra tsal,
De majd, ha engedsz, bé-fut mérgivel.
Ő tsak vesztedre vágy! Nem esmered
Te még haragját; kedvezése is
Kegyetlen: álnok, bosszús és hazug.
Meg-tsalt az álnok engem is; pedig
Én nem kerűltem a’ rab-lántzokat,
A’ mellyeket rám fűze Czenczije;
’S mind azt szenvedtem a’ mit Bácsmegyeim
Inséges őrvényében szenvedett.
Szökött! hát már te mit várhatsz, ha majd
Nyalábom*
<Ki-tett> Nyalábom által el-szédítve a’Ki-tett keleptze’ mélységébe buksz? –
Vesd tűzre, mondom, ajándékomat,
’S átkozd, ’s kerűld a’ repdeső gonosz
Istent; őt véled én is átkozom.
De, ah! – ez a’ szív égni ’s sírni kész;
’S örökre hordja – ’s önként! – lántzait.
| A’ melly nyalábot itt vészesz, Medém!
Ha nyúgodalmad kedves, hírtelen
Vesd tűzre, másként égni, ’s sírni fogsz.
Azt nékem Ámor adta, a’ ki rád
Hogy meg-szökél előle – (oh balúl
Tevéd azt) sebző nyílait feni.
Vesd tűzre – kérlek! intlek! – hírtelen.
El-rejtett méreg az! Pandórai
Szelentze, melly a’ meg-nyitásra tsal,
De majd, ha engedsz, bé fut mérgivel.
Ő tsak vesztedre vágy; Nem esmered
Te még haragját; kedvezése is
Kegyetlen; álnok, bosszús és hazug.
Meg-tsalt az Álnok engem is; pedig
Én nem kerűltem a’ rab-lántzokat,
A’ mellyeket rám fűze Czenczije;
’S mind azt szenvedtem, a’ mit Bácsmegyeym
Inséges örvényjében szenvede.
Szökött! hát már te mit várhatsz, ha majd
Nyalábom által el-szédítve, a’
Ki-tett keleptze mélységébe buksz? –
Vesd tűzre, mondom, ajándékomat;
Átkozd, kerűld a’ repdeső gonosz
Istent. Őt véled én is átkozom;
De – áh! – ez a’ szív égni, ’s sírni kész,
’S örökre hordja – ’s önként! – lántzait.
KAZINCZY.
| A’ melly nyalábot itt vészesz, Dömém,
Ha nyugodalmad kedves, hirtelen
Vessd tűzre, másként égni ’s sírni fogsz.
Ezt nékem Ámor adta,*
Utólag, más színű tintával jelzett sorrendcsere: Ámor adta nékem. a’ ki rádHogy meg-szökél előle – (ó balúl
Tevéd azt) – sebző nyílait feni.
Vessd tűzre, – kérlek,*
tűzre<!>, – kérlek, A gondolatjel sor fölötti betoldás, azonos tintával, egyidejűleg. intlek, – hirtelen!El-rejtett méreg az; Pandorai
Szelentze, melly a’ meg-nyitásra tsal,
De majd, ha engedsz, bé-fut mérgivel.
Ő tsak vesztedre vágy; Nem esmered
Te még haragját; kedvezése is
Kegyetlen, álnok, bosszús, és hazug.
Meg-tsalt az álnok engem is, pedig
Én nem kerűltem a’ rab-lántzokat
A’ mellyeket rám fűze Czenczije,
’S mind azt szenvedtem a’ mit Bácsmegyêim
Inséges örvényében szenvede.
Szökött! hát már Te mit vársz, hogyha majd
Nyalábom által el-szédítve, a’
Ki-tett keleptze mélységébe buksz? –
Vessd tűzre, mondom, ajándékomat,
’S átkozd ’s kerűld a’ repdeső gonosz
Istent;*
Istent<!>; Egyidejű javítás. Őt véled én is átkozom.De, ah! – ez a’ szív égni ’s sírni kész;
’S örökre hordja – ’s önként!*
– ’s önként! A gondolatjel sor fölötti betoldás, azonos tintával, egyidejűleg. – lántzait. |