Elfolya két ezer év, és még több; ’s végre megúnta
A’ nagy Mennykövező hitvese ’s húga dühét.
Homloka’-szűltje nem így. Fájt még, hogy az Idai Biró
Cyprisz előtt őtet megfutamodni hagyá.
Párizs bántott-meg, Párizs bosszúlja-meg estem’!
Így szóll, és harczra hívja-ki Nápoleont.
Jő ez; ’s mint mikoron Márs lép szekerébe, ’s hatalmas
Karral az ellenség nyúlt seregejre rohan:
Dönt, tapos, öl, pusztít valamerre ragadja negéde,
’S láng, füst, jaj, ’s riadás töltik el a’ nagy eget.
Cypria megdöbben; Nem küzde így a’ nagy Achilleusz,
Nem Dioméd, ugymond; így nem az álnok Ulyssz.
Több ez mint Sándor ’s Caesár ’s a’ Károlyok, és Az
Kit nekem hívemmé tett vala Gabrielám.
1IV. Henrich Franczia Király.
Új fortélyt kiván az idő: rettegje Minerva
’S e’ délczeg Hős a’ Spréai szép Amazont.
’S ah, a’ Spréai szép Amazon már kezdi csatáját!
’S ah, szalad a’ remegő Spréai szép Amazon!
’S a’ Diadalmas előtt Berlinnek tornyai rengnek,
Mint a’ vén Gotthárd reng vala lábai alatt.
Paeán! ió Paeán, nagy Férjfi! kiálta Cythére;
Jer, ’s légy már ezután Kedvesem énnekem is.
Pallasz néked erőt és bölcsességet adott: én
Példátlan fényed’ drága jutalmit adom.
Ime, Therézámnak szép sarjadzatja, Luíze,
Országom’ legfőbb disze, kebledbe repűl.
Én nevelém őtet, ’s tavaszomnak mennyei diszét
E’ gyönyörű orczákra ’s e’ kecses ajkra rakám.
Ujjaim illették szemeit, ’s bájolva lövellnek;
Önt ékes mellye Hyblai szaglatokat.
Nincs seregemben dísz mellyet nem birna Luíza,
Nincs dísz mellyet nem bírna Luíze velem.
Vedd ezt, ’s vége az örök harcznak. Trítónia győzött
Általatok: győzzön Cyprisz is általatok. –
Bal tüzeket lobbant a’ nagy Zeüsz; tapsol az ég, föld:
De Angyala’ távoztán Austria búnak ered.