Napoleonnak ’s Luízának menyegzőjöknél.
Elfolya kétezer év, és még több; ’s végre megúnta
A’ nagy Mennykövező’ hitvese ’s húga dühét.
Homloka’-szűltje nem így. Fájt még, hogy az Ídai bíró
Cyprisz elől őtet megfutamodni hagyá.
Párizs bántott-meg: Párizs bosszúlja-meg estem’!
Igy szóll, és harczra hívja-ki Nápoleont.
Jő ez, ’s mint mikoron Márs lép szekerébe, ’s hatalmas
Karral az ellenség’ nyúlt seregêire rohan:
Dönt, tapos, öl, pusztít valamerre ragadja negéde,
’S láng, füst, jaj ’s riadás töltik-el a’ nagy eget.
Cypria megdöbben. „Nem küszde így a’ nagy Achillesz,
Nem Dioméd, ugymond; így nem az álnok Ulyssz.
Több ez mint Sándor ’s Caesár ’s a’ Károlyok, és Az,
Kit nekem hívemmé tett vala Gabrielám. (Henrie IV. Gall.)
Új fortélyt kíván az idő: Rettegje Minerva
’S e’ délczeg Hős a’ Spréai szép Amazont.” –
’S ah! a’ Spréai szép Amazon már kezdi csatáját!
’S ah, szalad
*<remeg> szalad Az áth. szókezdet fölé írva.
a’ remegő Spréai szép Amazon!
’S a’ Diadalmas előtt Berlinnek tornyai rengnek,
Mint a’ vén Gotthard reng vala lábai alatt. –
Paean! ió Paean, nagy Férjfi! kiálta Cythére;
Jer, ’s légy már ezután Kedvesem énnekem is!
Pallasz néked erőt és bölcsességet adott: én
Példátlan fényed’ drága jutalmit adom.
Ime Therezámnak szép sarjadzatja, Luíze,
Páphószom’ legfőbb
*leg<szebb>főbb Ráírással javítva, a sor mellett megerősítésül ismét a helyes alak.
dísze, kebledbe repűl.
Én nevelém őtet, ’s tavaszomnak mennyei díszêit
E’ gyönyörű orczákra ’s e’ kecses ajkra rakám.
*ajkra <tevem> rakám
Ujjaim illették szemeit: ’s bájolva lövellnek;
Önt ékes mellye Hyblai szaglatokat.
Nincs seregemben dísz, mellyet nem bírna Luíze,
Nincs dísz, mellyet nem bírna Luíze velem.
*E sorok mellett más tintával utóbb számítás került a lapra.
Vedd őt, ’s vége az örök harcznak. Trítónia győzött
Általatok; győzött Cyprisz is általatok!
*Utána záróidézőjel, a kezdete nem található e forrásban, elhagytuk ezt is.
–
1Jupiter intonuit laevum. – Valóban, akárki mit mond, én ezt a’ darabomat soha sem fogom nagyon kedvelleni, noha csak homályosan érzem okát. Élj szerencsésen.
Bal tüzeket lobbant a’ nagy Zeüsz; tapsol az ég ’s
*’s Sor fölötti betoldás.
föld,
De Angyala távoztán Ausztria búnak ered.