Elfolya kétezer év, és még több; ’s végre megúnta
A’ nagy Mennykövező’ hitvese ’s húga dühét. (Tonantis et soror et conjux)
Homloka’-szűltje (Minerva) nem így. Fájt még, hogy az Ídai bíró (Párizs)
Cyprisz elől őtet megfutamodni hagyá.
Párizs bántott-meg: Párizs bosszúlja-meg estem’!
Igy szóll, és harczra hívja-ki Nápoleont.
Jő ez; ’s mint mikoron Márs lép szekerébe, ’s hatalmas
Karral az ellenség’ nyúlt seregêire rohan:
Dönt, tapos, öl, pusztít, valamerre ragadja negéde (µηνις.)
’S láng, füst, jaj ’s riadás töltik-el a’ nagy eget.
Cypria megdöbben. „Nem küszde így a’ nagy Achillesz,
Nem Dioméd, ugymond; így nem az álnok Ulyssz.
Több ez mint Sándor ’s Caesár ’s a’ Károlyok, és Az,
Kit nekem hívemmé tett vala Gabrielám. (Henr. IV.)
Új fortélyt kíván az idő. Rettegje Minerva
’S e’ délczeg Hős a’ Spréai szép Amazont!” –
’S ah, a’ Spréai szép Amazon már kezdi csatáját!
’S ah, szalad a’ remegő Spréai szép Amazon!
’S a’ Diadalmas előtt Berlínnek tornyai rengnek,
Mint a’ vén Gotthárd reng vala lábai alatt.
Paean! ió Paean, nagy Férjfi! kiálta Cythére;
Jer, ’s légy már ezután Kedvesem énnekem is.
Pallasz néked erőt és bölcsességet adott: én
Példátlan fényed’ drága jutalmit adom.
Íme Therézámnak szép sarjadzatja, Luíze,
Páphószom’ legfőbb dísze, kebledbe repűl.
Én nevelém őtet, ’s tavaszomnak mennyei díszêit
E’ gyönyörű orczára ’s e’ kecses ajkra rakám.
Ujjaim illették szemeit: ’s bájolva lövellnek;
*bájolva <tekintnek> lövellnek
Önt ékes mellye Hyblai szaglatokat.
Nincs seregemben dísz, mellyet nem bírna Luíze,
Nincs dísz, mellyet nem bírna Luíze velem.
Vedd ezt, ’s vége az örök harcznak. Trítónia (Minerva) győzött
Általatok: győzött Cyprisz is általatok!
*A nyitó idézőjel hiányzik, elhagytuk ezt is.
–
Bal tüzeket lobbant a’ nagy Zeüsz; tapsol az ég ’s föld:
De Angyala’ távoztán Ausztria búnak ered.