1810/1811 A |
1810 Bb |
1810 Bb |
1810 Bb |
1810 Bb |
1810 Bb |
1810 Bb |
1810 Bc |
|---|---|---|---|---|---|---|---|
1. Elfogya kétezer év és még több, ’s végre megúnta
A’ nagy mennydörgő’ hitvese régi dühét.
2. Homloka’-szűltje nem így. Fájt még hogy az Idai bíró
Vénusz elől őtet megfutamodni hagyá.
3. Párizs bántott-meg:*
Párizs <volt> bántott-meg Párizs bosszúlja-meg estem! Igy szóll, és harczra hívja-ki Napóleont.*
Napóleont<,>.
4. Jő ez, ’s mint mikoron Márs lép szekerébe, ’s hatalmas
Karral az ellenség’ nyúlt seregeire rohan:
5. Dönt, tapos,*
Dönt, <pusztít> tapos öl, pusztít, valamerre ragadja negéde,*<haragja> negéde Az áth. szó fölé írva.
’S láng,*
láng Az l L-ből jav. füst, jaj ’s riadás ellepik[/]töltik-el*<tölti-meg> Az áth. szó fölé írva: ellepik, az áth szó alá írva: töltik-el, e helyen egyenrangú alternatívák. a’ nagy eget. –<Több ez mint Sándor, Caesár, a’ Károlyok, és az
Kit nekem hívemmé tett vala Gabrielám!
Több mint a’ Lajosok, ’s Friedrich maga! monda Cythéra remegve>*
Vízszintes vonalakkal soronként, majd utóbb ferde vonalakkal a három sor együtt áthúzgálva.
6. Cypria*
Cypria Az a sz-ből jav. megréműl, Nem küszde*<?vív> küszde Az áth. (bizonytalan olvasatú) szó fölé írva. így a’ nagy Achilleusz, Nem Dioméd, úgymond; avvagy[/]így nem*
<nem soha> Az áth. szavak fölé írva: így nem, az áth szó alá írva: avvagy, e helyen egyenrangú alternatívák. az álnok Ulyssz.<7. Új fortélyt kíván az idő.>
7. Több ez mint Sándor ’s Caesár ’s a’ Károlyok, és az,
Kit nekem hívemmé tett vala Gábrielám,
<8. Több mint a’ Lajosok ’s Friedrich maga Friedrich is! >*
Előbb az első Friedrich áth., majd az egész sor.
8. Uj fortélyt kíván az idő. Rettegje Minerva.*
<Ha Napoleonja> Rettegje Minerva.
’S a’ délczeg*
<Van><És ez az az> ’S a’ délczeg Az áth. szavak fölé írva. Hős a’ Spréai szép Amazont. | Elfolya kétezer év, és még több, ’s végre megúnta
A’ nagy Mennykövező’ hitvese ’s húga dühét.
Homloka’-szűltje nem így. Fájt még, hogy az Ídai bíró
Vénusz előtt őtet megfutamodni hagyá.
Párizs bántott-meg, Párizs bosszúlja-meg estem’!
Így szóll, és harczra hívja-ki Nápoleont.
Jő ez; ’s mint mikoron Márs lép szekerébe, ’s hatalmas
Karral az ellenség’ nyúlt seregêire rohan:
Dönt, tapos, öl, pusztít, valamerre ragadja negéde,
’S láng,*
’S <jaj> láng füst, jaj ’s riadás töltik-el a’ nagy eget. Cypria megdöbben. „Nem küszde így a’ nagy Achillesz,
Nem Dioméd, ugymond; így nem az álnok Ulyssz.
Több ez mint Sándor ’s Caesár ’s a’ Károlyok, és Az,
Kit nekem hívemmé tett vala Gabrielám. (Henr. IV. Gall. Rex.)
Új fortélyt kíván az idő: Rettegje Minerva
’S e’ délczeg Hős a’ Spréai szép Amazont!”
’S ah, a’ Spréai szép Amazon már kezdi csatáját!
’S ah szalad a’ remegő Spréai szép Amazon!
’S a’ Diadalmas előtt Berlinnek tornyai rengnek,
Mint a’ vén Gotthárd reng vala lábai alatt!
„Paean! ió Paean, nagy férfi! kiálta Cythere;
Jer, ’s légy már ezután Kedvesem énnekem is.
Pallász néked erőt és bölcsességet adott: én
Példátlan fényed’ drága jutalmit adom.
Ime Therézámnak szép sarjadzatja, Luíze,
Páphószom’ legfőbb dísze, kebledbe repűl.
Én nevelém őtet, ’s tavaszomnak mennyei díszeit
E’ gyönyörű orczákra ’s e’ kecses ajkra rakám.*
ajkra <tevém> rakám
Ujjaim illették szemeit: ’s bájolva lövellnek;
Önt ékes mellye Hyblai szaglatokat.
Nincs seregemben dísz, mellyel nem bírna Luíze,
Nincs dísz, mellyet nem bírna Luíze velem.
Vedd őt, ’s vége az örök harcznak. Trítónia győzött
Általatok: győzött Cyprisz is általatok!” –
Bal tüzeket lobbant a’ nagy Zeüsz; tapsol az ég ’s föld.
De Angyala’ távoztán Ausztria búnak ered.
(Jupiter intonuit laevum.)
| Elfolya kétezer év, és még több; ’s végre megúnta
A’ nagy Mennykövező’ hitvese ’s húga dühét. (Tonantis et soror et conjux)
Homloka’-szűltje (Minerva) nem így. Fájt még, hogy az Ídai bíró (Párizs)
Cyprisz elől őtet megfutamodni hagyá.
Párizs bántott-meg: Párizs bosszúlja-meg estem’!
Igy szóll, és harczra hívja-ki Nápoleont.
Jő ez; ’s mint mikoron Márs lép szekerébe, ’s hatalmas
Karral az ellenség’ nyúlt seregêire rohan:
Dönt, tapos, öl, pusztít, valamerre ragadja negéde (µηνις.)
’S láng, füst, jaj ’s riadás töltik-el a’ nagy eget.
Cypria megdöbben. „Nem küszde így a’ nagy Achillesz,
Nem Dioméd, ugymond; így nem az álnok Ulyssz.
Több ez mint Sándor ’s Caesár ’s a’ Károlyok, és Az,
Kit nekem hívemmé tett vala Gabrielám. (Henr. IV.)
Új fortélyt kíván az idő. Rettegje Minerva
’S e’ délczeg Hős a’ Spréai szép Amazont!” –
’S ah, a’ Spréai szép Amazon már kezdi csatáját!
’S ah, szalad a’ remegő Spréai szép Amazon!
’S a’ Diadalmas előtt Berlínnek tornyai rengnek,
Mint a’ vén Gotthárd reng vala lábai alatt.
Paean! ió Paean, nagy Férjfi! kiálta Cythére;
Jer, ’s légy már ezután Kedvesem énnekem is.
Pallasz néked erőt és bölcsességet adott: én
Példátlan fényed’ drága jutalmit adom.
Íme Therézámnak szép sarjadzatja, Luíze,
Páphószom’ legfőbb dísze, kebledbe repűl.
Én nevelém őtet, ’s tavaszomnak mennyei díszêit
E’ gyönyörű orczára ’s e’ kecses ajkra rakám.
Ujjaim illették szemeit: ’s bájolva lövellnek;*
bájolva <tekintnek> lövellnek
Önt ékes mellye Hyblai szaglatokat.
Nincs seregemben dísz, mellyet nem bírna Luíze,
Nincs dísz, mellyet nem bírna Luíze velem.
Vedd ezt, ’s vége az örök harcznak. Trítónia (Minerva) győzött
Általatok: győzött Cyprisz is általatok!*
A nyitó idézőjel hiányzik, elhagytuk ezt is. –Bal tüzeket lobbant a’ nagy Zeüsz; tapsol az ég ’s föld:
De Angyala’ távoztán Ausztria búnak ered.
| Elfolya kétezer év, és még több, ’s végre megúnta
A’ nagy Mennykövező’ hitvese ’s húga dühét.
Homloka’-szűltje nem így. Fájt még, hogy az Ídai bíró
Cyprisz elől őtet megfutamodni hagyá.
Párizs bántott-meg:*
bántott-meg<,>: Párizs bosszúlja-meg estem’!
Igy szóll, és harczra hívja-ki Nápoleont.
Jő ez, ’s mint mikoron Márs lép szekerébe, ’s hatalmas
Karral az ellenség nyúlt seregêire rohan:
Dönt, tapos, öl, pusztít, valamerre ragadja negéde,
’S láng, füst, jaj ’s riadás töltik-el a’ nagy eget.
Cypria megdöbben. „Nem küszde így a’ nagy Achillesz,
Nem Dioméd, ugymond; így nem az álnok Ulyssz.
Több ez mint Sándor ’s Caesár ’s a’ Károlyok, és Az,
Kit nekem hívemmé tett vala Gábrielám.
Új fortélyt kíván az idő: Rettegje Minerva
’S e’ délczeg Hős a’ Spréai szép Amazont!” –
’S ah! a’ Spréai szép Amazon már kezdi csatáját;
’S ah! szalad a’ remegő Spréai szép Amazon.
’S a’ Diadalmas előtt Berlinnek tornyai rengnek,
Mint a’ vén Gotthard*
Fölé írva: Bernhárd. reng vala lábai alatt. –Paean! ió Paean, nagy Férjfi! kiálta Cythére;
Jer, ’s légy már ezután Kedvesem énnekem is!
Pallasz néked erőt és bölcseséget adott: én
Példátlan fényed’ drága jutalmit adom.
Ime, Therézámnak szép sarjadzatja, Luíze,
Páphószom’*
Fölé írva: Országom’ legfőbb dísze, kebledbe repűl.Én nevelém őtet, ’s tavaszomnak mennyei díszêit
E’ gyönyörű orczákra ’s e’ kecses ajkra rakám.
Ujjaim illették szemeit: ’s bájolva lövellnek;
Önt ékes mellye Hyblai szaglatokat.
Nincs kebelemben dísz, mellyet nem bírna Luíze,
Nincs dísz, mellyet nem bírna Luíze velem.
Vedd őt, ’s vége az örök harcznak. Trítónia győzött
Általatok: győzött*
Fölé írva: győzön Cyprisz is általatok!*Utána záróidézőjel, a kezdete nem található e forrásban, elhagytuk ezt is. –Bal tüzeket lobbant a’ nagy Zeüsz; tapsol az ég ’s föld:
De Angyala’ távoztán Ausztria búnak ered.
| Elfolya kétezer év, és még több; ’s végre megúnta
A’ nagy Mennykövező’ hitvese ’s húga dühét.
Homloka’-szűltje nem így. Fájt még, hogy az Ídai bíró
Cyprisz elől őtet megfutamodni hagyá.
Párizs bántott-meg: Párizs bosszúlja-meg estem’!
Igy szóll, és harczra hívja-ki Nápoleont.
Jő ez, ’s mint mikoron Márs lép szekerébe, ’s hatalmas
Karral az ellenség’ nyúlt seregêire rohan:
Dönt, tapos, öl, pusztít valamerre ragadja negéde,
’S láng, füst, jaj ’s riadás töltik-el a’ nagy eget.
Cypria megdöbben. „Nem küszde így a’ nagy Achillesz,
Nem Dioméd, ugymond; így nem az álnok Ulyssz.
Több ez mint Sándor ’s Caesár ’s a’ Károlyok, és Az,
Kit nekem hívemmé tett vala Gabrielám. (Henrie IV. Gall.)
Új fortélyt kíván az idő: Rettegje Minerva
’S e’ délczeg Hős a’ Spréai szép Amazont.” –
’S ah! a’ Spréai szép Amazon már kezdi csatáját!
’S ah, szalad*
<remeg> szalad Az áth. szókezdet fölé írva. a’ remegő Spréai szép Amazon!’S a’ Diadalmas előtt Berlinnek tornyai rengnek,
Mint a’ vén Gotthard reng vala lábai alatt. –
Paean! ió Paean, nagy Férjfi! kiálta Cythére;
Jer, ’s légy már ezután Kedvesem énnekem is!
Pallasz néked erőt és bölcsességet adott: én
Példátlan fényed’ drága jutalmit adom.
Ime Therezámnak szép sarjadzatja, Luíze,
Páphószom’ legfőbb*
leg<szebb>főbb Ráírással javítva, a sor mellett megerősítésül ismét a helyes alak. dísze, kebledbe repűl.Én nevelém őtet, ’s tavaszomnak mennyei díszêit
E’ gyönyörű orczákra ’s e’ kecses ajkra rakám.*
ajkra <tevem> rakám
Ujjaim illették szemeit: ’s bájolva lövellnek;
Önt ékes mellye Hyblai szaglatokat.
Nincs seregemben dísz, mellyet nem bírna Luíze,
Nincs dísz, mellyet nem bírna Luíze velem.*
E sorok mellett más tintával utóbb számítás került a lapra.
Vedd őt, ’s vége az örök harcznak. Trítónia győzött
Általatok; győzött Cyprisz is általatok!*
Utána záróidézőjel, a kezdete nem található e forrásban, elhagytuk ezt is. –
1
Jupiter intonuit laevum. – Valóban, akárki mit mond, én ezt a’ darabomat soha sem fogom nagyon kedvelleni, noha csak homályosan érzem okát. Élj szerencsésen. Bal tüzeket lobbant a’ nagy Zeüsz; tapsol az ég ’s*’s Sor fölötti betoldás. föld,
De Angyala távoztán Ausztria búnak ered.
| irta
KAZINCZY FERENCZ. SÁROS PATAKON,
Cs. K. Obristlieutenant Szentes József’ privil. Kir. Könyvnyomtató Műhelyében, Martziusban, MDCCCX. Elfolya kétezer év, és még több; ’s végre megúnta
A’ nagy Mennykövező’ hitvese ’s húga dühét.
Homloka’-szűltje nem így. Fájt még, hogy az Ídai bíró
Cyprisz elől őtet megfutamodni hagyá.
Párizs bántott-meg, Párizs bosszúlja-meg estem’!
Így szóll, és harczra hívja-ki Nápoleont.
Jő ez; ’s mint mikoron Márs lép szekerébe, ’s hatalmas
Karral az ellenség’ nyúlt seregêire rohan:
Dönt, tapos, öl, pusztít valamerre ragadja negéde,
’S láng, füst, jaj ’s riadás töltik-el a’ nagy eget.
Cypria megdöbben. „Nem küszde így a’ nagy Achillesz,
Nem Dioméd, ugymond; így nem az álnok Ulyssz.
Több ez mint Sándor ’s Caesár ’s a’ Károlyok, és Az,
Kit nekem hívemmé tett vala Gábrielám.
Új fortélyt kíván az idő: Rettegje Minerva
’S e’ délczeg Hős a’ Spréai szép Amazont!”
’S ah, a’ Spréai szép Amazon már kezdi csatáját!
’S ah, szalad a’ remegő Spréai szép Amazon!
’S a’ Diadalmas előtt Berlínnek tornyai rengnek,
Mint a’ vén Gotthárd reng vala lábai alatt.
„Paean! ió Paean, nagy Férjfi! kiálta Cythére;
Jer, ’s légy már ezután Kedvesem énnekem is!
Pallasz néked erőt és bölcsességet adott: én
Példátlan fényed’ drága jutalmit adom.
Íme, Therézámnak szép sarjadzatja, Luíze,
Páphószom’ legfőbb dísze, kebledbe repűl.
Én nevelém őtet, ’s tavaszomnak mennyei díszêit
E’ gyönyörű orczákra ’s e’ kecses ajkra rakám.
Ujjaim illették szemeit, ’s bájolva lövellnek;
Önt ékes mellye Hyblai szaglatokat.
Nincs seregemben dísz, mellyet nem bírna Luíza:
Nincs dísz, mellyet nem bírna Luíza velem.
Vedd őt, ’s vége az örök harcznak! Trítónia győzött
Általatok: győzött Cyprisz is általatok!” –
Bal tüzeket lobbant a’ nagy Zeüsz; tapsol az ég ’s föld:
De Angyala’ távoztán Ausztria búnak ered!
| irta
KAZINCZY FERENCZ. SÁROS PATAKON,
Cs. K. Obristlieutenant Szentes József’ privil. Kir. Könyvnyomtató Műhelyében, Martziusban, MDCCCX. Elfolya kétezer év, és még több; ’s végre megúnta
A’ nagy Mennykövező’ hitvese ’s húga dühét.
Homloka’-szűltje nem így. Fájt még, hogy az Ídai bíró
Cyprisz elől őtet megfutamodni hagyá.
Párizs bántott-meg, Párizs bosszúlja-meg estem’!
Így szóll, és harczra hívja-ki Nápoleont.
Jő ez; ’s mint mikoron Márs lép szekerébe, ’s hatalmas
Karral az ellenség’ nyúlt seregêire rohan:
Dönt, tapos, öl, pusztít valamerre ragadja negéde,
’S láng, füst, jaj ’s riadás töltik-el a’ nagy eget.
Cypria megdöbben. „Nem küszde így a’ nagy Achillesz,
Nem Dioméd, ugymond; így nem az álnok Ulyssz.
Több ez mint Sándor ’s Caesár ’s a’ Károlyok, és Az, Henrie. IV.
Kit nekem hívemmé tett vala Gábrielám.
Új fortélyt kíván az idő: Rettegje Minerva
’S e’ délczeg Hős a’ Spréai szép Amazont!”
’S ah, a’ Spréai szép Amazon már kezdi csatáját! Jénánál.
’S ah, szalad a’ remegő Spréai szép Amazon!
’S a’ Diadalmas előtt Berlínnek tornyai rengnek,
Mint a’ vén Gotthárd reng vala lábai alatt.
„Paean! ió Paean, nagy Férjfi! kiálta Cythére;
Jer, ’s légy már ezután Kedvesem énnekem is!
Pallasz néked erőt és bölcsességet adott: én
Példátlan fényed’ drága jutalmit adom.
Íme, Therézámnak szép sarjadzatja, Luíze,
Páphószom’ legfőbb dísze, kebledbe repűl.
Én nevelém őtet, ’s tavaszomnak mennyei díszêit
E’ gyönyörű orczákra ’s e’ kecses ajkra rakám.
Ujjaim illették szemeit, ’s bájolva lövellnek;
Önt ékes mellye Hyblai szaglatokat.
Nincs seregemben dísz, mellyet nem bírna Luíza:
Nincs dísz, mellyet nem bírna Luíza velem.
Vedd őt, ’s vége az örök harcznak! Trítónia győzött
Általatok: győzött Cyprisz is általatok!” –
Bal tüzeket lobbant a’ nagy Zeüsz; tapsol az ég ’s föld: Jupiter intonuit
De Angyala’ távoztán Ausztria búnak ered! laevum. Virgil.
| Elfolya két ezer év, és még több; ’s végre megúnta
A’ nagy Mennykövező hitvese ’s húga dühét.
Homloka’-szűltje nem így. Fájt még, hogy az Idai Biró
Cyprisz előtt őtet megfutamodni hagyá.
Párizs bántott-meg, Párizs bosszúlja-meg estem’!
Így szóll, és harczra hívja-ki Nápoleont.
Jő ez; ’s mint mikoron Márs lép szekerébe, ’s hatalmas
Karral az ellenség nyúlt seregejre rohan:
Dönt, tapos, öl, pusztít valamerre ragadja negéde,
’S láng, füst, jaj, ’s riadás töltik el a’ nagy eget.
Cypria megdöbben; Nem küzde így a’ nagy Achilleusz,
Nem Dioméd, ugymond; így nem az álnok Ulyssz.
Több ez mint Sándor ’s Caesár ’s a’ Károlyok, és Az
Kit nekem hívemmé tett vala Gabrielám.1
IV. Henrich Franczia Király. Új fortélyt kiván az idő: rettegje Minerva
’S e’ délczeg Hős a’ Spréai szép Amazont.
’S ah, a’ Spréai szép Amazon már kezdi csatáját!
’S ah, szalad a’ remegő Spréai szép Amazon!
’S a’ Diadalmas előtt Berlinnek tornyai rengnek,
Mint a’ vén Gotthárd reng vala lábai alatt.
Paeán! ió Paeán, nagy Férjfi! kiálta Cythére;
Jer, ’s légy már ezután Kedvesem énnekem is.
Pallasz néked erőt és bölcsességet adott: én
Példátlan fényed’ drága jutalmit adom.
Ime, Therézámnak szép sarjadzatja, Luíze,
Országom’ legfőbb disze, kebledbe repűl.
Én nevelém őtet, ’s tavaszomnak mennyei diszét
E’ gyönyörű orczákra ’s e’ kecses ajkra rakám.
Ujjaim illették szemeit, ’s bájolva lövellnek;
Önt ékes mellye Hyblai szaglatokat.
Nincs seregemben dísz mellyet nem birna Luíza,
Nincs dísz mellyet nem bírna Luíze velem.
Vedd ezt, ’s vége az örök harcznak. Trítónia győzött
Általatok: győzzön Cyprisz is általatok. –
Bal tüzeket lobbant a’ nagy Zeüsz; tapsol az ég, föld:
De Angyala’ távoztán Austria búnak ered.
|