HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Kazinczy Ferenc összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
SZENT-MIHÁLY.1
Szent Mihály, igen nagy helység Szabolcsban, két mértföldnyire Tokajtól, Gróf Desseöffy Józsefnek és Gróf Sztáray Eleonorának, a’ Mihály Szabolcsi Fő Ispán és Gróf Eszterházy Eleonora’ leányának, ’s Eszterházy Ferencz nagy Cancelláriusunk’ unokájának birtoka ’s nyári lakója. Tokajtól Debreczenig az Útas semmi erdőt nem lát. A’ hely’ lelkes asszonya egy temérdek kertet erdőséggé csinált, ’s itt kél ennek a’ nagy embernek, nagy hazafnak szépízlésű, ’s a’ jószághoz illő háza. Fijai, a’ legszebb ’s leglelkesebb gyermekek, Aurél, Marcell, Emíl, ’s leánya, Virginia, szüléjik’ szemei előtt, ’s általok is, neveltetnek. Nyelvek magyar; de tudnak tótúl, németűl, francziáúl, ’s a’ fúk nagy előmenetelt tesznek a’ Görögben. Az idegen gyönyörködve fogja látni a’ szép helyet, ’s tisztelettel fog emlékezni, kik ékesítették, kik lakták azt a’ mi időnkben.
A’ kit Athéne nekünk ’s a’ héthegyü Város irígyel,
A’ kinek ajkairól Nesztori Sváda szakadt,
Holdjait itt szántá, mint Xenophon, itt vere lantot,
Gyermekit itt nevelé szíve’ nagy érzetiben.
Puszta vala a’ vad sík, perzselt agyag: Eleonóra
Rá pillanta, ’s az ím Thesszali Tempe leve.
Térj árnyékiba, hív Idegen; szent helyre jutottál,
’S az most is büszkén hirdeti Géniuszit.*
Itt következik Az isméretlen Útazóhoz című válaszvers, magyarázattal.