1820 A |
1820 A |
1820 A |
1820 A |
1820 A |
1820/1822 A |
1830–1831 A |
|---|---|---|---|---|---|---|
A’ kit Athéne nekünk ’s a’ héthegyü Város irígyel,
A’ kinek ajkairól Nesztori Sváda szakadt,
Holdjait itt szántá, mint Xenophon, itt vere lantot,
Gyermekit itt nevelé szíve’ nagy érzetiben.
Puszta vala a’ vad sík; perzselt agyag: Eleonóra
Rá pillanta, ’s az ím Thesszali Tempe leve.
Lépj árnyékiba, hív Idegen; szent helyre jutottál,
’S az*
az<t> most is büszkén hirdeti Geniuszit. | A’ kit Athéne nekünk ’s a’ héthegyü Város irígyel,
A’ kinek ajkairól Nesztori Sváda szakadt,
Holdjait itt szántá, mint Xenophon; itt vere lantot,
Gyermekit itt nevelé szíve’ nagy érzetiben.
Puszta vala a’ vad sík, perzselt agyag; Eleonóra
Rá pillanta, ’s az ím Thesszali Tempe leve.
Térj árnyékiba, hív Idegen; szent helyre jutottál
’S az büszkén most is hirdeti Géniuszit.
| A’ kit Athéne nekünk ’s a’ héthegyü Város irígyel,
A’ kinek ajkairól Nesztori Sváda szakadt,
Holdjait itt szántá, mint Xenophon, itt vere lantot,
Gyermekit itt nevelé szíve’ nagy érzetiben.
Puszta vala a’ vad sík, perzselt agyag: Eleonóra
Rá pillanta, ’s az ím Thesszali Tempe leve.
Térj árnyékiba, hív Idegen; szent helyre jutottál,
’S az most is büszkén hirdeti Géniuszit.
| A’ kit Athéne nekünk ’s a’ héthegyü Város irígyel,
A’ kinek ajkairól Nesztori Sváda szakadt,
Holdjait itt szántá, mint Xenophon, itt vere lantot,
Gyermekit itt nevelé szíve’ nagy érzetiben.
Puszta vala a’ vad sík, perzselt agyag (versengter Thon) Eleonora
Rá pillanta, ’s az ím Thesszali Tempe leve.
Térj árnyékiba, hív Idegen! szent helyre jutottál,
’S az most is büszkén hirdeti Géniuszit.
| A’ kit Athéne nekünk ’s a’ héthegyü Város irígyel,
A’ kinek ajkairól Nesztori Sváda szakadt,
Holdjait itt szántá, mint Xenophon, itt vere lantot,
Gyermekit itt nevelé szíve’ nagy érzetiben.
Puszta vala a’ vad sík, perzselt agyag: Eleonóra
Rá pillanta, ’s az ím Thesszali Tempe leve.
Térj árnyékiba, hív Idegen; szent helyre jutottál,
’S az most is büszkén hirdeti Géniuszit.*
Itt következik Az isméretlen Útazóhoz című válaszvers, magyarázattal.
| Gróf Dezsőffy József’ birtoka.
(A’ később idők’ képében.) A’ kit Athéne nekünk ’s a’ héthegyü Város irígyel,
A’ kinek ajkairól Nesztori Sváda szakadt,
Holdjait itt szántá, mint Xenophon, itt vere lantot,
Gyermekit itt nevelé szíve’ nagy érzetiben.
Puszta vala a’ vad sík, perzselt agyag: Eleonóra
Rá pillanta, ’s az ím Thesszali Tempe leve.
Térj árnyékiba, hív Idegen; szent helyre jutottál,
’S az most is büszkén hirdeti Géniuszit.*
Itt következik Az Ismeretlen Útazóhoz című válaszvers, magyarázattal.
| A’ kit Athéne nekünk s a’ héthegyü város irígyel,
A’ kinek ajkairól Nestori Sváda szakadt,
Holdjait itt szántá, mint Xenophon, itt vere lantot,
Gyermekit itt nevelé szíve’*
nevelé <…> szíve’ nagy érzetiben.Puszta vala a’ vad sík, perzselt agyag: Eleonóra <1
< Gróf Sztáray Eleonóra, Gróf Dessewffy Józsefné, a’ leglelkesb és legszebb asszonynak, Eszterházy Eleonorának, leánya.> )>*Utóbb áthúzott lábjegyzet csatlakozott ide.
Rá pillanta, s az ím Thesszali Tempe leve.
Térj árnyékiba, hív idegen, szent helyre jutottál,
S az most is büszkén hirdeti Géniuszit.
|