Szép a’ fel duzzadt Áresz’ táborában
Dicső nagy tettek által fényleni,
Az ércz phalonxot bé feszíteni,
’S ha kell, el esni az öldöklő csatában.
Szebb, óh szebb! a’ Nép’ véneinek sorában
Hatalmas szózattal menydörgeni;
A’ Hont, az el nyomottat, védeni,
’S el fojtani a’ bűnt sarjadzó korában.
Miklós! Erdélynek lelkes nagy Polgára!
Hazád isméri szent hűségedet,
’S tölgy-ággal koszorúzza tettedet.
Szemem’ vakítja fényed’ szép sugára.
Nem fénylek én: ’s én azt nem fájlalom.
A’ nagy világ énnékem Széphalom.