Én újabb Mózesz voltam, ’s népemet
Kihoztam a’ rabság’ hajlékiból,
’S a’ hagymatermő honn helyett neki
Téj- ’s méz- ’s borfolyta Kánaánt adék.
Fény’ oszlopában ment Apoll előttem,
Fény’ oszlopában én a’ nép előtt.
Megcsaptam a’ tengert, ’s nyílva állt az út,
Megcsaptam a’ sziklát, ’s folyt a’ patak.
Az új törvénynek kettős ércz táblájit
Lehoztam a’ Parnassz’ szent bércziről;
’S hatalmas jobbom azzal forgatá-fel
Az undok tisztelet’ tornátzait.
Lehúllt a’ fal, ’s a’ tábla fenn maradt.
Apoll kedvelte tiszta tettemet,
’S bérűl öreg zőld kort nyújtott nekem,
’S szépzengzetű lantot ’s hattyúi dalt.
Kivette fürtjei közzűl a’ borostyánt,
’S hogy csendesen feküdjek árnya alatt,
Önnön kezével szúrta sírom mellé.
Nagy volt nevem, ’s örökre nagy marad.