Én újabb Mózesz voltam, ’s népemet
Kihoztam a’ rabság’ hajlékiból,
’S a’ hagymatermő honn helyébe néki
Tej ’s méz ’s bor folyta Kánaánt adék.
Fény’ oszlopában ment Apoll előttem,
Fény oszlopában én a’ nép előtt.
Megcsaptam a’ tengert, ’s nyilva állt az út,
Megcsaptam a’ sziklát, ’s folyt a’ patak.
Az új törvénynek kettős ércz táblájit
Lehoztam a’ Parnassz’ szent bércziről,
’S hatalmas jobbom azzal forgatá-fel
Az undok tisztelet’ tornáczait.
Lehúllt a’ fal, de fenn maradt a’ tábla.
Apoll kedvelte tiszta tettemet,
’S bérűl öreg zöld kort nyújtott nekem,
’S szépzengzetű lantot ’s hattyúi dalt.
Kivette fürtjei közzűl a’ borostyánt,
’S hogy csendesen feküdjek árnya alatt,
Önnön kezével szúrta sírom mellé.
Nagy volt nevem, ’s örökre nagy marad.