Autográf archiválás
Körlevél
Hah, melly idő! A’ feldühült vihar
Kéményeimben kínosan jajog,
Mint a’ Charybdisz’ vinnyogó csudáji,
Midőn Eól a’ tengerekre csap,
’S tajtékos habjaikat kevergeti.
Sötét az est. Eltérek asztalomtól,
’S remegve, mintha az ég föld rám akarna
Borúlni, a’ kályha mellett helyt fogok.
’S visszáteszem képzeltemben magam’
A’ szép napokba, mellyeket virult
Narcisszaidnak gazdagsága köztt,
És, a’ midőn a’ rekkenő meleg’
Nyilait tovább kinn már*
<el> már Az áth. szó fölött betoldva. nem tűrheténk,Romod’ boltjában és a’ hűs berekben,
Barátom, eggyütt töltöttem*
<tölték-el> töltöttem A sor végén betoldva az áth. szó helyett. veled.Oh Törtelen élt három*
élt <boldog> három szép napom,Ha fogsz te nékem újra feljelenni?
Ha fogjuk ismét bíztosan csevegve
Álmatlanúl kihúzni az éjeket,
Míg Helmeczink, hogy virrad, felsikolt,
’S eloltja a’ többé kelletlen világot?
Mikor fogod te nékem Koppinak
Újra emlegetni lelkes oktatásit?
Mikor Horányit, a’ hevest, vadat,
De a’ jókhoz jót, ’s szelídet a’ szelídhez?
Oh emlegessd! ők engem is szerettek,
’S lelkem tüzedtől*
tüze<k>dtől Ráírással jav. fenntebb tűzbe kél.Ha majd Vendégeid elfognak, ’s te rám
Többé nem űgyelsz, ellopom magam’
Közzűletek, hogy rejtettebb szobádban
Elrészegűlve nézzem másait
A’ Huysumoknak és a’ Van Dyckeknek;
És ott Battóninak szép asszonyát,
Ki a’ galád Triumvirt kedvesének
Kaján nagyságára emlékezteti; –
’S átkot kiáltva a’ gaz Triumvirekre,
Galériácskád’ ismét elhagyom.
Te hús fej és szív nélkűl nem valál,
’S az ég megadta néked a’ mit ő
Adni a’ jobbaknak áldásúl szokott.
Az édes kis hasznocska mellyedet
Nem fűzte szűkké, csalfa fény szemed’
El nem vakítá, a’ maszlagos kehelyt
Te, mint az a’ nagy folt, nem illetéd.
Pénzt, csillogást, nem fényt, keresnek ők:
Éldelletet te, ’s tiszta fényt, ’s barátot.
’S a’ mit kerestél, bőven megnyeréd.
Te, a’ midőn az ég’ lakóji közzé
Fellépe Wesselényi, homlokát
Körülkerítve a’ makkos-kosszorúval,
Melpómenének árva gyermekeit,
Nagyszívű polgár, ótalomba vetted,
’S sok áldozattal megtartád nekünk.
Csudáltam a’ Tevőt, ’s Az szeretettel
Felém jöve, és Ő ’s én eggyek vagyunk!
Oh, áldott óra, mellyben engemet
Megszálla*
Megszálla Az igekotő olvashatatlan betűkből javítva, ráírással. a’ vers’ ’s a’ könyv-gyártás’ dühe!E’ sánta vers nem vers Böngészinek,
Beszédemet nem érti Kalkai*
Kalkai<,>
1
’S Réti Jakab ’s Ripókvári Márk Úr* <’S Réghi Péter ’s Kerékvári Pál Úr,> Az áthúzott sor javítása a lap alján található, # jellel jelöli helyét.
’S hogy métely ez, a’ népre prÓvocálnak
És a’ Szokásra, melly a’ nyelvben Úr.
De bár melly mázolás ez, engemet
E’ mázolás nélkül az én Vidám,
És Szemerém <’s Kölcseim ’s Döbrenteim>,*
Az áthúzás helyére nem került másik megoldás.
’S láng Helmeczink ’s a’ kedves Bilkey,
’S te Szent-Miklósy! nem kedvellenétek.
Elég nekem! – Emílem, Antonínom
Pirulni fognak eggykor nyelvemért:
Barátimért ha fognak é pirulni?
| Cleopatra a’ Caesár
büsztjét mutatja
Augustusnak.
Non tu corpus eras
sine pectore.
dulce lucellum
Éldellet, Genuss.
bürgerkrone
non olt. sed ótalom.
quia radix óvom.
Sághi és Beregsz.
átkozottúl rossz vers. de
ez akarva rossz.*
A lapszéli jegyzet az eredeti sorhoz készült, amint a köré rajzolt vonalak mutatják.
|