HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Filológiai lexikon

HU EN

Szócikk

Sándorffi József Sándorffy
(1767–1824), nagyváradi orvos, költő, lapszerkesztő, színházi mecénás.
Sándorffi József (1767–1824), apja református lelkész volt. Nagyváradi és debreceni tanulmányai után, 1792-től Bécsben tanult és szerzett orvosdoktori oklevelet. Bécsben több irodalmi munkát publikált. 1798-ban a jénai mineralógiai társaság tagja lett. 1803-ban megalapította az első magyar orvosi folyóiratot (Orvosi és Gazdasági Tudósítások, három száma jelent meg). 1804-től Bihar vármegye orvosa és nagyváradi lakos haláláig. 1805-től bihari táblabíró. „Ekkor [1805-ben] írta S. gróf Rhédey installácziójára A bakter cz. költeményét, mely arról nevezetes, hogy mindazon versek között, melyeket valaha poéták írtak, ez volt a legfényesebben, ugyanis 10,000 frttal jutalmazva.” (Szinnyei) 1814-től a nagyváradi színház vezetője és támogatója. Kapcsolatban volt Kazinczyval és Csokonaival, utóbbit gyógyította is (ld. Tüdőgyúlladásomról c. versét*). Gróf Rhédey Lajos bizalmi embere volt.
Kapcsolattörténet: Sándorffi József (1767-1824) orvos, természettudományos és irodalmi művek szerzője, az első orvosi folyóirat szerkesztője. Vályi Klára is említi Csokonaihoz szóló levelében.* Csokonaival való kapcsolatából mindössze két levél maradt fenn közvetlen dokumentumként, de a Rhédeyné temetése utáni eseményeket, amelyek során igen közel kerültek egymáshoz, elég pontosan ismerjük Csokonai későbbi részletes leírása alapján (ld. az 1804. novemberi levelet*). Mint a tüdőgyulladásban szenvedő költő kezelőorvosa, életének megmentője, kétségtelenül előnyös megvilágításba kerül (ld. a Tüdőgyúladásomról című híres költeményt is), a Halotti versek kalózkiadásában játszott szerepe azonban meglehetősen kétes volt, Csokonai utóbb minden dühét rázúdította (minderről ld. A Halotti versek, Rhédey Lajosné temetése* című résznél). Sándorffi József a költőt csak Nagyváradon kezelte, állandó orvosa Debrecenben Szentgyörgyi József volt.

(Debreczeni Attila jegyzete: CsLev., 858.)