Barczafalvi Szabó Dávid 1770-től (Kazinczyval egyidőben) Sárospatakon, majd Pozsonyban és külföldi egyetemeken tanult. 1784–1786 között szerkesztette a pozsonyi Magyar Hírmondót, 1792–1805 között magyar nyelven tanított matematikát és fizikát a sárospataki kollégiumban. 1793‒1803 között a kollégium többször is rektorává választotta. Merész, sokszor túlzó nyelvújító volt, kb. 100 szava azonban közhasználatúvá vált. Népszerű lett Johann Martin Millertől fordított regénye, a Szigvárt’ klastromi története (1787), amelynek neologizáló nyelvezetét többek között Kazinczy is élesen bírálta (Magyar Músa, 1788/I, 178–187).