(990 k.–1044), magyar király, 1041-ben lépett trónra.

Abaffy Ferenc Árva megyei alispán lánya, Berzeviczy Pál felesége.

Abaffy Ferenc Árva megyei alispán fia.

(1734–1817) Árva megyei alispán.

Abaffy Ferenc Árva megyei alispán fia.

Abaffy Ferenc Árva megyei alispán fia.

(1769‒1842), Árva megyei alispán (1813‒1837), Abaffy Ferenc fia.

(973–1057), arab költő.

(1603–1663), Khiva (ma Üzbegisztán) kánja (1645‒1663), történetíró.

(1732‒1806), német nyelvész.

(i. e. 63–12), római hadvezér, politikus, a Pantheon építtetője, Augustus császár barátja, Horatius ódát írt hozzá.

(i. e. 450–404), athéni államférfi, szónok, hadvezér.

(i. e. 572‒487), görög költő.

(1751–1807), író, orvos, több anekdotagyűjtemény kiadója; Bécsben, majd Erdélyben élt.

gróf, az Erdődy lovasezred katonája, gróf Batthyány Seraphine férje.

(1769–1839), grófnő, Batthyány József György lánya, Andrássy Károly tábornok felesége.

földmérő, egy évben (1792-ben) kezd felsőbb szintű tanulmányaiba a debreceni kollégiumban ifjabb Csokonai Józseffel (a költő öccsével), valamint több közeli barátjával.

(12‒13. sz.), feltehetően III. Béla király jegyzője, a Gesta Hungarorum szerzője.

(1756–1784), költő, pálos rendi szerzetes, tanár; verseit elsőként Batsányi János adta ki (Bécs, 1798).

(1632–1690), erdélyi fejedelem 1661-től halálig, II. Apafi Mihály apja.

(1625–1659), író, filozófus, pedagógiai munkák írója.

(i. e. 4. sz.), görög festő, Nagy Sándor udvari festője.

(i. sz. 3. vagy 4. sz.), római grammatikus.

(125 k.‒170 k.), római író.

(1737–1817), író, költő, nyelvész, irodalomszervező, az erdélyi királyi tábla ülnöke, az Erdélyi Magyar Nyelvművelő Társaság titkára; szabadkőműves.

(i. e. 216 k.–i. e. 144 k.), görög grammatikus.

(i. e. 384–i. e. 322), görög filozófus.

(i. e. 287–212), görög fizikus és matematikus.

(i. e. 428‒i. e. 347), görög matematikus, filozófus, politikus.

(?–907), magyar nagyfejedelem.

(1768‒1823), író, a keszthelyi Georgikon tanára, majd igazgatója, Festetics György uradalmának igazgatója.

(1687–1768), libanoni könyvtáros, orientalista, püspök.

(410 k.‒453), hun uralkodó (433–453).

(i. e. 63–i. sz. 14), római császár, Vergilius pártfogója.

(?‒1784), báró, testőríró.

Bihar vármegyei táblabíró, Kazinczy társa a népesség-összeírásban (1804 k.).

(1729‒1796), író, bécsi testőr (1760‒1763), debreceni városi tanácsos (1763‒1774).

(1752 k.–1828), író, szerkesztő, műfordító, nyelvművelő, sárospataki tanár, rektor.

(1742–1806), testőrtiszt, költő.

táblabírósági esküdt Pesten (1801 k.).

valószínűleg Barkassy János rokona (1802 k.).

(1735–1809), testőríró, műfordító, alkimista.

(1538‒1607), olasz bíboros, történész.

(1739–1819), jezsuita szerzetes, pap, tanár, költő.

(1623 vagy 1624‒1690), Debrecen főbírája; megírta a város 1564‒1664 közötti történetét (1666).

(1716–1795), francia ókorkutató, író, numizmatikus, abbé.

(1783‒1841), 1797-ben a nagykőrösi kollégiumban tanult, majd 1800-ban kezdte meg felső szintű tanulmányait a debreceni kollégiumban, 1811‒1820-ig nagykőrösi városi jegyző, majd másodbíró, később szenátor.

(1784‒1832 után), 1799-ben kezdte meg felső szintű tanulmányait a debreceni kollégiumban, 1813-ban földmérő oklevelet szerzett a pesti egyetemen, 1823-tól Komárom vármegyében mérnök.

(1560–1614), báró Nádasdy Ferenc (1555‒1604) felesége, 1610-ben fogságra ítélték, ahol megőrült.

(1763–1845), író, költő, szerkesztő.

(1713–1780), francia író, filozófus.

(1753‒1806), herceg (1788-tól), Vas vármegye adminisztrátora (1781–1784), majd 1790-től haláláig főispánja.

(1758–1827), téglási földbirtokos, mérnök, kormánybiztos.

uralkodói család

(1684‒1749), evangélikus lelkész, történetíró, földrajztudós.

a debreceni kollégiumban tanult, papjelöltként került tanítónak Csurgóra 1790-ben.

(1748–1821), debreceni református lelkész, 1806-tól a tiszántúli református egyházkerület püspöke, a debreceni Magyar Grammatika egyik szerzője.

(1603? v. 1606?–1664), barokk költő, katona.

(1768‒1828), bihari birtokos, akinek birtokközpontja és kúriája (épült: 1790) Érmihályfalván volt; felesége Boronkay Anna-Mária.

(1654‒1705), svájci matematikus.

(1758–1828), író, helytartósági tanácsos és altárnokmester.

(1747–1811), író, költő, drámaíró, királyi testőr, református ügyvivő.

(1743–1809), műfordító, királyi testőr, katonatiszt.

(1743 után‒1809), Bessenyei György és Sándor testvére, szabolcsi birtokos, Paszabon lakott.

(1580–1629), erdélyi fejedelem (1613–1629).

(1613–1678), Erdély kancellárja, történetíró; Bethlen Farkas fia, Miklós apja.

(1642–1716), gróf, diplomata, erdélyi kancellár, önéletíró; 1704-ben felségsértés vádjával a bécsi udvar elfogatta és börtönbe záratta, Bécsben halt meg; Bethlen János fia.

(1765 vagy 1766‒1834), könyvtáros a debreceni kollégiumban, református lelkész, 1822-től püspökladányi esperes.

(1755–1798), osztrák költő.

(?–1830), Csokonai diáktársa, közeli barátja, 1798-tól bárándi lelkész.

Széchényi Ferenc titkára (?) (1805 k.).

(1668–1738), holland orvos, botanikus, vegyész, tankönyvíró.

(1678–1751), angol főnemes, államférfi.

(1761–1830), debreceni diák, majd katonatiszt, tiszaroffi birtokos; házassága alkalmából írta Csokonai A’ Szépség’ ereje a’ bajnoki szívenn című verset (1800.).

(1766?‒?), debreceni diák (1781-től), majd assessor Tiszaderzsen, Csokonai ismerőse.

(?–?), debreceni diák, neve szerepel Csokonai 1800-as előfizetési ívén.

(1755–1835), tiszaroffi földbirtokos, aljegyző; Borbély Sándor testvére, Gábor unokatestvére.

(1768‒1839), tiszaroffi földbirtokos, Borbély József testvére, Gábor unokatestvére.

1799-ben kezdte meg felső szintű tanulmányait a debreceni kollégiumban, majd kismarjai jegyző (1829‒1848 között).

Eszterházy Miklós derecskei ügyvédje.

(1058 k.‒1100), lotharingiai herceg, a keresztes hadak vezére; Tasso eposzának idealizált hőse.

(1787–1827), gróf, katonatiszt, kamarás.

(?–1806 előtt), Ludwig Braida felesége, Somssich Antal lánya.

(1766–1841), református püspök, debreceni kollégiumi tanár, történész.

(1769‒1854), lelkész; Komáromban, Debrecenben, majd 1798-ban Jénában tanult, 1800-tól lelkész Somogy megye több településén.

(1747–1794), német költő; Kazinczy több versét fordította, hatott Csokonai Lilla-dalaira és Kisfaludy Károly balladáira is.

(1724–1793), német geográfus, történész, tanár.

(i. e. 100–i. e. 44), római államférfi, hadvezér, történetíró.

(1746–1818), német író, pedagógus, nyelvész.

(1642‒1693), gróf, olasz származású császári tábornok, az udvari haditanács tagja.

(1693–1721), francia haramiavezér.

(i. e. 234–i. e. 149), római író, politikus, szónok, censor; Cato Uticensis dédapja.

(i. e. 84 k.–54 k.), római költő.

(1500 k.–1551 vége), 1534-től kassai várkapitány.

(1190‒1260) olasz ferences szerzetes, hagiográfus, költő; a Dies irae feltételezett szerzője.

(1731–1799), piarista szerzetes, tanár, iskolaigazgató.

(1595–1674), francia költő.

(1344 k.–1400), angol költő.

(1639–1720), francia költő.

(1726–1801), berlini lengyel festő, rézkarcoló, a berlini művészeti akadémia igazgatója.

(i. e. 4. sz.), görög költő, a fűzfapoéta prototípusa; Nagy Sándor udvari költőjeként az uralkodóról írt eposza minden jó soráért egy aranyat kapott: a hagyomány szerint csak hét jó sora volt.

(i. e. 106–i. e. 43), római szónok, író, politikus.

(1737–1815), osztrák herceg, tábornok; részt vett az törökök, illetve a franciák elleni háborúkban.

(1732–1776), francia költő.

(i. e. 551‒i. e. 479), kínai filozófus.

(905–959), bizánci császár, író, tudós.

(i. e. 100 k.–i. e. 25 k.), római történetíró, életrajzíró.

(1732–1787), történész, egyetemi tanár, könyvtáros.

(1599–1658), angol államférfi, hadvezér.

(1731‒1758), német költő, drámaíró.

i. e. 6. sz.), perzsa király.

(1765–1819 után), rézmetsző.

(1758?‒1798), Somogy vármegyei alispán, a nemesi ellenzék egyik vezére, felesége Festetics Mária.

(1753–1797), testőríró; Sárospatakon tanult, majd 1775–1787 között a nemesi testőrségben szolgált.

(1777–1828), református prédikátor, tanár, ügyvéd, műfordító.

(1760–1825), Somogy vármegyei főszolgabíró (1789-től), alispán (másod: 1806-tól, első: 1808‒1813); felesége Tersztyánszky Erzsébet.

(1734‒1799), győri születésű debreceni orvos 1767-től 1799-ig.

(?‒19. sz. eleje), a Magyar Hírmondó szerkesztője (1802–1803), a debreceni kollégium tanára (1804).

(1771–1823), csurgói tanár, református lelkész.

(1778–1812), lovaskapitány, pesti író, az oroszok elleni harcban esett el.

(1758–1830), ügyvéd, református egyházkerületi gondnok, író.

(1761‒1805), református lelkész, tanár.

csurgói jobbágy.

1796-ban kezdte meg felső szintű tanulmányait a debreceni kollégiumban.

(?‒1846 után), 1799-ben kezdte meg felső szintű tanulmányait a debreceni kollégiumban, házitanító, majd református lelkész (1808: Újvidék, 1814: Kő, 1819: Rétfalu, 1839‒1846: Haraszti).

(1777 körül ‒ 1812 után), a debreceni kollégium diákja, később katonatiszt.

(1770‒1806), Csokonai Vitéz Mihály debreceni diáktársa, a kollégium után Jénában tanult, majd 1798-tól haláláig érsemjéni református lelkész volt; felesége 1801-től Kassai Erzsébet.

(1768–1849), debreceni diák, majd tanító.

debreceni borbélymester, Csokonai Vitéz Mihály apja.

jegyző, jószágigazgató, Csokonai Vitéz Mihály öccse.

(1755–1810), Csokonai József felesége, Csokonai Vitéz Mihály anyja.

(?‒1808 után), a váci siketnéma intézet gazdasági ügyintézője (1802‒1807), festő.

(i. e. 550‒i. e. 486), perzsa uralkodó.

nógrádi alispán, helytartói tanácsos, országgyűlési követ, ongai birtokos.

(1772 előtt‒1805), Abaúj vármegyei főszolgabíró, drámafordító.

Darvas József [II.] harmadik felesége, Puky Istvánné Darvas Anna anyja.

(i. e. 1040 k.‒i. e. 970), Izrael királya, költő.

(1768–1796), költő.

debreceni kollégiumban tanult (szenior 1769-ben), majd debreceni lelkész (ispotálybéli prédikátor); ifjabb Deáki István apja.

a debreceni kollégium diákja (1792-ben kezdte felsőbb szintű tanulmányait, 1803-ban szenior), utóbb (Ér)bogyoszlói lelkész; idősebb Deáki István fia.

(1742–1816), író, orvos, bécsi lapszerkesztő.

(1752–1836), német író, pedagógus, filológus.

(1702–1763), piarista szerzetes, történetíró, egyházi író és szónok.

(?‒i. e. 323), görög filozófus.

(1711–1781), debreceni szabó, városi esküdt, vásári felügyelő, Csokonai nagyapja.

debreceni botanikus, református lelkész, a Magyar Fűvészkönyv társszerzője.

(1793/95–1841), szolgabíró; Dobozi Mihály (1767‒1845) fia, Lajos (1792–1851) testvére, Fráter Viktória férje.

1809-ben inszurgens hadnagy, vármegyei tisztviselő, egyházi ülnök; Dobozi Mihály (1767‒1845) fia, József testvére, Beleznay Júlia férje.

(kabai) jegyző (1805 k.).

(1778–1864), pesti ügyvéd; Csokonai debreceni iskolatársa, barátja, munkáinak kiadója és életrajzírója.

(1728–1803), debreceni főbíró, a debreceni református egyház és kollégium gondnoka.

(1761–1825), főjegyző, országgyűlési követ; Domokos Lajos debreceni főbíró fia.

(1741‒1797), osztrák származású soproni freskó- és oltárképfestő.

(1768–1845), pozsonyi kanonok, költő, műfordító, akadémikus.

(1631–1700), angol költő.

(1740–1818), író, költő, matematikus, egyetemi tanár, piarista szerzetes.

(1763–1847), költő, református lelkész.

komáromi, majd 1803-tól nagymegyeri tanító, Csokonai Vitéz Mihály barátja.

(1770–1814), szepességi szász történetíró, jogtudós, cenzor.

(i. e. 239–i. e. 169), római költő.

(1466–1536), németalföldi humanista író, tudós.

(1774‒1837), grófnő, Festetics Lajos (1732‒1797) lánya; első férje Czindery Pál, második Erdődy Zsigmond (1775‒1813).

(1779–1815), debreceni rézmetsző.

(1777?–1817?), a debreceni kollégium diákja, majd református lelkész Kabán és Bakonszegen.

(1743–1820), német kritikus és irodalomtörténész.

debreceni lakos volt 1803-ban, feltehetően kereskedő.

herceg, táborszernagy; Esterházy Antal fia, „Fényes” Miklós unokája; Napóleon 1809-ben magyar királynak javasolta.

herceg, író, költő, mecénás, államférfi, hadvezér, Magyarország nádora.

(1782‒1852), 1798-ban kezdte meg felső szintű tanulmányait a debreceni kollégiumban, utóbb Gyulán református lelkész (1817‒1852); a Tudományos Gyűjteményben cikket közölt Gyula város történetéről, kéziratait a debreceni kollégium őrzi.

(1776‒1813), Érkeserűben született, 1791-ben kezdte meg felső szintű tanulmányait a debreceni kollégiumban, 1798‒1799-ben praeceptor, 1801 szeptembere és 1802 márciusa között a kollégium seniora, majd külföldön tanult; 1803-tól 1812-ig Révkomáromban tanár.

(1707‒1783), svájci matematikus, fizikus.

(1765–1810), költő, komáromi háza irodalmi találkozóhely volt; első férje Bédi János csizmadia, második Balog István.

(1755–1825), német földrajztudós, statisztikus, tankönyvszerző, 1794-től az erlangeni egyetem professzora.

(1704–1779), író, költő, fordító, jezsuita szerzetes.

Farkas András, berei (1770–1832), vándorköltő, alkalmi versszerző; a debreceni kollégiumba járt, de 1792-ben eltanácsolták.

(1766–1828), főhadnagy, költő.

(1784‒1850?), református lelkész; 1801-ben kezdte meg felső szintű tanulmányait a debreceni kollégiumban, ahol 1809-ben praeceptor lett, majd rektor Szalacson (1810‒1811), lelkész Bihardiószegen (1812‒1813), Éradonyban (1813‒1817), végül Biharfélegyházán (1817‒1850); Fazekas István (1742–1812) fia, Fazekas István (1778–1826) testvére.

református lelkész; 1795-ben kezdte meg felső szintű tanulmányait a debreceni kollégiumban, Szalacson tanító volt, majd német egyetemekre járt, 1806-tól Érsemjénben, majd 1818-tól haláláig Bihardiószegen volt lelkész; Fazekas István (1742–1812) fia, Fazekas György (1784‒1850?) testvére.

(1741–1803), gróf, író, költő, tábornok, politikus.

(1651–1715) francia író, teológus.

(1768–1835), 1792-től magyar király és II. Ferenc néven német-római, majd osztrák császár.

a debreceni kollégium diákja, 1766-ban kezdett felsőbb szintű tanulmányaiba a debreceni kollégiumban.

((?‒1835 után), református lelkész; Csokonai diáktársa, 1785-ben kezdett felsőbb szintű tanulmányaiba a debreceni kollégiumban, 1796-tól 1835-ig (nyír)pazonyi lelkész, egyházmegyei ülnök.

(1755–1819), gróf, mecénás, a keszthelyi Georgikon alapítója.

gróf, Festetics János (1781–1809), Lajos (1772‒1840) és Mária apja.

gróf, Festetics Lajos (1732‒1797) fia.

(1785–1846), gróf, Festetics György (1755‒1819) fia.

(1697–1771), német történész, nyelvész, az orosz akadémia tagja.

(1755–1794), francia költő, legnevezetesebb a 89 állatmesét tartalmazó műve.

(1763‒1835), református lelkész, tanár, író, a debreceni kollégiumban Csokonai tanítója volt.

író, költő, nyelvész, a hajdúkerület főorvosa, természettudós.

a debreceni kollégium diákja, később pénztárosa, városi hivatalnok.

kömlődi rektor.

(1766–1830), debreceni református lelkész (1796-tól), ideiglenes kollégiumi tanár (1803–1805), a debreceni egyházmegye jegyzője (1809-től), esperese (1813–1826).

(1706–1790), amerikai fizikus, feltaláló, politikus.

(?–1806), bihari birtokos, Kazinczy barátja, Csokonai támogatója.

érsemjéni birtokos nemes, Bihar vármegyei főszolgabíró; Fráter József fia, felesége Péchy Katalin (1763‒1820), gyermekei: Fráter Terézia, Mihály, Gedeon, András, Tamás, Ágoston, Imre, Jakab, Petronella, Dániel, Pál (1807‒1867).

(1111/1114–1158), püspök, történetíró.

(1712–1786), porosz király (1740–1786).

(1759–1831), lovassági tábornok.

kassai szenátor.

(?‒1845 után), csurgói diákként Csokonai tanítványa (1800 k.), később ügyvéd, Somogy vármegyei táblabíró.

(129–216 k.), görög származású római orvos, filozófus, az ókori gyógyászati ismeretek összefoglalója.

(1564–1642), olasz csillagász.

Szatmár vármegye főjegyzője (1790 k.); a Martinovics-perben is felmerült a neve.

(1727–1799), német történetíró, heraldikus, göttingeni egyetemi tanár.

(1735–1802), német történész, 1799-től hannoveri udvari levéltáros és törénész.

(1754–1838), református tanár, író, műfordító; 1790-től Jászberényben, 1807-től Sárospatakon tanított.

(1715-1769), német költő, író.

(1730–1788), svájci-német író és festő.

(1735-1808), márki, Rousseau támogatója, az ermenonvillei kastély tulajdonosa.

(1719–1803), német költő.

(1744–1819), a francia Moniteur című hírlap forradalmi cikkírója (Martinovics Ignác e néven is publikált).

(1760–1823) nyomdát üzemeltett Vácott és Nagyváradon, 1804-ben végül ő adta ki Csokonai Dorottya c. művét.

1796-ban kezdte meg felső szintű tanulmányait a debreceni kollégiumban.

(1760–1833), bécsi magyar író, szerkesztő, akadémikus, udvari tanácsos.

férje 1798-ban az obrovici fegyház igazgatója, Johann von Grünersberg (Grűnersperg); a rab Kazinczy titkos levelezését segítette.

(1538–1612), olasz költő.

(1721–1800), francia keletkutató, nyelvész, akadémikus.

(1725–1801), gróf, író, generális.

(1629–1704), költő, műfordító, Wesselényi Ferenc nádor titkára.

(1741–1818) tordai református lelkész, költő.

(megh. 1852), sárospataki diák volt.

1794-ben Csokonai diákja volt, utóbb aktívan részt vett a költő műveinek és előfizetési felhívásainak terjesztésében.

kismarjai nótárius.

(1325 k.–1390), perzsa költő.

(1750–1795), jogtudós, a Martinovics-mozgalom egyik kivégzett vezetője.

(1736–1793), református püspök.

(1708–1777), svájci német költő, természettudós, a göttingeni egyetemen a botanika és az orvostudomány professzora.

(megh. 1807) nagyváradi kanonok.

(1626–1697), író, a Hármas Istória fordítója.

(i. e. 247 k.–i. e. 183), karthágói hadvezér.

író, fordító, nagyváradi iskolaigazgató.

debreceni orvos, matematika- és fizikaprofesszor, kollégiumi tanár.

(1732–1809), osztrák zeneszerző.

(19. sz.), bécsi nyomdász, könyvkiadó.

debreceni tógás diák (1804 k.).

(1720–1792), selmecbányai születésű csillagász, matematikus, fizikus, 1755-től a bécsi egyetemi csillagvizsgáló igazgatója.

(1510?–1574), szász nyomdász, író, kolozsvári plébános, majd prédikátor.

(1715–1771), francia materialista filozófus.

(1553–1610), francia király 1589-től; második felesége Medici Mária volt.

(1625-1695), francia orientalista.

(1744‒1803), német író, költő, esztéta, filozófus.

(1729–1812), göttingai klasszika-filológus.

(i. e. 460 k.‒i. e. 370 k.), görög orvos.

(1588–1679), angol filozófus.

(1723–1789), francia filozófus.

(i. e. 8. sz.), görög költő.

(i. e. 65–i. e. 8) római költő.

(1760–1820), író, költő.

református egyházi író, debreceni lelkész, 1791-től püspök.

(1395–1400 között–1456), hadvezér, Magyarország kormányzója, I. Mátyás király apja.

(1443–1490), magyar király (1458–1490).

(?–1821 után), nagyváradi katolikus vallástanár, plébános, alkalmi versek szerzője. Csokonai barátja, verseinek kiadója.

(?–1808), pesti könyvkereskedő, az első magyar kölcsönkönyvtár alapítója.

Institoris Gábor fia (megh. 1822)

(1752–1791), svájci óraműves, feltaláló, Pierre Jaquet-Droz fia.

(1721–1790), svájci óraműves, feltaláló, Henri-Louis Jaquet-Droz apja.

(1412 k.–1431), katolikus szent, francia nemzeti hős; a százéves háború idején vezette a francia nép felszabadító harcát az angolok ellen.

(1746–1794), angol orientalista.

(1741–1790), német-római császár (1765–1790), magyar király (1780–1790).

(482–565) bizánci császár (527-től haláláig).

feltehetően Csokonai iskolatársa, aki Tiszaburán született, és 1782-ben iratkozott be a második gimnáziumi osztályba.

(1756–1821), pesti táblabíró, ügyvéd.

(1724–1804), német filozófus.

(1770–1838), 1787-től a debreceni kollégium diákja, majd Pesten működő grafikus, rézmetsző, térképész.

(1768–1795), író, az Uránia c. folyóirat szerkesztője.

(1685–1740), német-római császár (1711–1740), spanyol király (1706–1714) és III. Károly néven magyar király (1711-től); Mária Terézia apja.

(1751–1791), gróf.

(1768–1803), gróf, katonatiszt, Békés, majd Szatmár vármegye főispánja (1791–1803); Károlyi Antal fia, Károlyi György apja.

(1732–1811), jezsuita történetíró, apát-kanonok; 1769-től 1784-ig egyetemi professzor (Nagyszombat, Buda, Pest), 1790-től a kalocsai könyvtár vezetője.

(1741–1807), svájci festőnő.

Kazinczy Ferenc ükapja, ítélőmester.

(1759–1831), költő, író, szerkesztő.

(1291‒1352), a negyedik avignoni pápa.

(1762–1814), színész, színigazgató, színműíró.

1799-ban kezdte meg felső szintű tanulmányait a debreceni kollégiumban.

jegyző.

(1757?–1800), bécsi magyar újságíró, szerkesztő, tanár, térképkiadó.

sélyi lelkész.

(?‒1494), hadvezér.

evangélikus püspök, író, költő, műfordító, akadémikus.

(1772–1844), költő, író.

szentpéterszegi református lelkész (1801‒1813), a salétrominspektor Kiss Imre (1775–1831) apja, Szondi Mária férje.

debreceni salétromkészítő hivatali főfelügyelő (inspektor), Csokonai barátja, halála után művei kiadója, Kazinczy vitapartnere az Árkádia-perben.

feltehetően nem azonos a debreceni Kiss Imre (1775–1831) salétrominspektorral; műve: Az erkölcsös feleség, Bécs, 1798.

Kiss Imre lelkész felesége, a salétrominspektor Kiss Imre (1775–1831) anyja.

pesti könyvkötő, könyvkereskedő és nyomdász, azonos nevű apja üzletét vitte tovább.

nagykállói felügyelő.

(1715–1759), porosz költő, katonatiszt.

(1724–1803), német költő.

radványi református rektor.

(1766–1826), gróf, 1815-től birodalmi herceg, Hont vármegyei főispán (1793-tól), főpohárnokmester (1814‒1822), kancellár (1820‒1826), főudvarmester (1822‒1826).

Csokonai diáktársa, szalkszentmártoni tanító.

(1743–1827), a sárospataki kollégium diákja, majd miskolci iskolaigazgató, református lelkész.

(?–1822), Csokonai diáktársa, 1822-től debreceni alügyész.

(1753 k.–1792 után), író, műfordító, strázsamester.

(1740–1811), író, német nyelvű államismereti művéről ismert.

(1750 után–1819 előtt), zeneszerző, muzsikus; a tizenkét magyar tánca először 1798 körül jelent meg.

(1746–1817), lengyel hadvezér, szabadsághős.

(1761–1841), a keleti nyelvek és a filozófia professzora a debreceni kollégiumban 1792-től, 1803-tól lelkész Hajdúböszörményben, később Hajdúszoboszlón, Kecskeméten és Monoron, majd a pápai kollégium tanára.

(1761–1819), német drámaíró, költő.

(1746 k.‒1819), okleveles mérnök, műkedvelő irodalmár.

író, költő, tanár.

református lelkész, műfordító.

másodtanító Csurgón 1801-ig.

a debreceni kollégium diákja 1800 körül.

(1770–1830), Csokonainak Debrecenben volt diáktársa; 1796-tól Bicskén tanító, 1799-től Csákváron lelkész.

(1790–1838), költő.

a debreceni kollégium diákja 1796 körül.

(?–?), seborvos, felcser (1800 k., Csokonai ismerőse).

(1763–1829), jogtudós, sárospataki tanár, tankönyvszerző.

író, a Hazai és Külföldi Tudósítások c. folyóirat szerkesztője.

kecskeméti földmérő.

(1638–1715), francia király 1643-tól.

debreceni diák, esküdt a Csokonai-pörben (1794 k.)

(1776–1843), báró, katonatiszt (1835-től tábornok), író, a Magyar Tudós Társaság tiszteletbeli tagja (1832); diákként a soproni Magyar Társaság tagja (1792–1793), Kis János és Kazinczy barátja.

komáromi szolgabíró, ügyvéd, Csokonai szállásadója; Laky Gábor apja (1797 k.)

a budai Landerer nyomda vezetője.

nyomdász.

(1764–1820), hegedűművész, zeneszerző.

(1646–1716), német filozófus.

(1770‒1821), református lelkész, debreceni tanár, egyházi énekszerző.

(866–912), bizánci császár, VII. Kónsztantinosz apja.

(1475–1521), e néven volt pápa 1513-tól Giovanni Medici, Raffaello és Michelangelo mecénása.

(1729-1781), német író, esztéta.

(1707–1778), svéd természettudós, botanikus.

(1747–1792), magyar király, német-római császár (1790-től).

(i. e. 59–i. sz. 17), római történetíró.

(1632–1704), angol filozófus.

(1778-1824), Zemplén vármegye alispánja, kamarás, a Szent István-rend lovagja, 1809-ben ungvári adminisztrátor, 1817-ben ungvári főispán lesz.

(1769–1816), 1786-ban országgyűlési követ volt.

(1710-1787), püspök, a poétika professzora, nyelvész.

(i. sz. 39–65), római költő.

(i. e. 96 k.–i. e. 55), római költő, filozófus.

(920k.–972), itáliai történetíró, cremonai püspök.

a debreceni kollégum széniora (1801. március 14. és szeptember 18. között).

(1763–1834), a Helytartótanács tanácsosa (1787-től), Baranya vármegye főispáni helytartója (1805-től), majd főispánja (1807-től), második koronaőr (1825‒1834), a Magyar Tudós Társaság igazgatósági tagja (1830); Végh Péter koronaügyész fia, gróf Almásy Amália férje.

(1483–1546), a protestáns reformáció szellemi atyja, lelkész, reformátor.

(1736–1796), skót költő, író, az Ossian szerzője.

1794-ben kezdte meg felső szintű tanulmányait a debreceni kollégiumban, tanulmányai végeztével Hajdúbagoson, Mezőtúron lelkész, közben Debrecenben tanár, 1820-ban halt meg.

(1721–1794), francia politikus.

csengeri birtokos, fordító.

nyomdász, 1759–1786 között a debreceni városi nyomda vezetője.

1792-ben kezdte meg felső szintű tanulmányait a debreceni kollégiumban, majd lelkész.

(1717‒1780), magyar és cseh királynő (1740-től), német–római császárné (1745-től).

fordító.

(1569–1625), olasz költő.

(1715–1744), a kollégium híres professzora, 1741-ben elindította a klasszikus latin auktorok kiadásainak sorozatát.

professzor.

(1755–1795), bölcseleti és teológiai doktor, természettudós, aki császári titkosügynökből lett a magyar jakobinusok vezére.

(1775‒1848) csurgói tanító (1801 körül), református lelkész.

(1771–1840), újságszerkesztő, nyelvkönyv- és szótáríró, a bécsi magyar művelődés egyik jeles alakja, Csokonai műveinek kiadója.

(1765–1849), ügyvéd, költő; gr. Teleki József (1789‒1794), majd gr. Fekete János (1796‒1803) magántitkára.

(1756–1822), német nyelvész, egy népszerű olasz grammatika szerzője.

(1729–1786), zsidó származású német filozófus, bibliafordító, esztéta; a felvilágosodás meghatározó alakja, Lessing róla mintázta Bölcs Náthán alakját.

(i. e. 300. k.), görög filozófus, a cinikus iskola egyik első képviselője.

(1779–1848), író, drámafordító, a pesti magyar színtársulat vezetője (1811‒1813), főispán, királyi személynök.

(1698–1782), olasz drámaíró és költő, a zenés dráma (melodráma) megújítója.

(1770–1834), a debreceni kollégium diákja, majd falusi rektor, lelkész, költő.

(1475–1564), olasz szobrász.

(1726‒1785), erdélyi jezsuita szerzetes, író, műfordító.

(1690–1761), II. Rákóczi Ferenc kamarása, író.

révkomáromi iskolarektor 1792-ben.

Csokonai egykori debreceni tanítványa.

(1749‒1823), könyvtártudós, tanár; a nagyváradi gimnázium, majd jogi akadémia tanára és könyvtárosa (1776–1798), a Széchényi-könyvtár első őre (1803-tól), a Nemzeti Múzeum első igazgatója (1808-tól).

(1608–1674), angol eposzíró, költő.

Mindszenti Sámuel fia.

komáromi prédikátor.

(1675–1760), francia író és fordító. Holbach a Természet rendszere c. művét az ő neve alatt jelentette meg.

magyar nemességet nyert román származású szemészorvos, nyelvész.

(1533–1592), francia író, gondolkodó.

(1689–1755), francia filozófus, író, politikus.

(1756‒1791), osztrák zeneszerző, 1781-től Bécsben dolgozott; szabadkőműves.

(1672–1750), olasz archeológus, történész.

debreceni, majd pesti ügyvéd.

Csokonai csurgói szállásadója (1800 k.).

hajdúböszörményi, 1788-ban kezdte meg felső szintű tanulmányait a debreceni kollégiumban; 1796–97-ben a poéták praeceptora, majd kontraskriba és senior, 1799-től hajdúböszörményi lelkész.

kollégiumi diák volt, aki 1802-ben karácsonyi legációba ment Bicskére, s visszafelé tartva Pesten időzött.

Hatvan utcai esküdt, s talán azonos azzal a Szappanos Nagy Mihállyal, akinek neve Csokonai apjának receptkönyvében szerepel.

komáromi orvos, műfordító.

(i. e. 356–323), makedón király, hadvezér.

(1769–1821), francia hadvezér, államférfi, I. Napóleon néven francia császár (1804–1815).

Eszterházy Miklós ügyvédje.

(Kr. e. 6. sz. k.), Themisztoklész apja.

(1056–1114), orosz krónikaíró.

(1643–1727), angol fizikus, matematikus, csillagász.

(1670–1730), holland ókortörténész.

(?–1826), diák, majd tanító és tanár a debreceni kollégiumban (1803–1804), Derecskén (1804–1806) és Losoncon (1806–1814), majd református lelkész Kömlődön. Csokonai barátja.

Csokonaival együtt kezdte meg felső szintű tanulmányait a debreceni kollégiumban, majd Csengerben rektor, Solton jegyző, 1830-ban halt meg.

(1597–1639), német barokk költő.

(Kr. e. 1. sz.), római grammatikus, tanító, a szigorúság jelképe, Horatius egyik mestere.

(1750–1807), báró, Abaúj vármegye főispánja, Orczy Lőrinc (1718–1789) fia.

báró, tábornok, költő.

James Macpherson skót költő költeményeinek fiktív szerzője; a 18. század második felében többnyire valóságos személynek vélték.

(1663–1747), svájci református lelkész.

(i. e. 43–i. sz. 17.), római költő.

(1766 vagy 1767‒1840), az Uránia szerkesztője, orvos, író.

(1735–1787), történetíró, jezsuita szerzetes, püspök.

(1783–1861), ellenzéki politikus, Borsod vármegye országgyűlési követe, főjegyzője, másodalispánja (1840–43); Sárospatakon tanult (1801 k.).

(1759–1827), a bécsi Magyar Merkurius című lap (1793–1798) alapító szerkesztője.

(1763–?), tiszaigari földbirtokos, Heves megye táblabírája, egyházi főgondnoka, Csokonai támogatója.

(1649–1716), író, szótáríró, orvos.

debreceni togátus diák 1804 körül, rézmetsző.

(megh. 1797.), a sárospataki református kollégium főgondnoka 1784 és 1796 között.

pesti asztalos (1802 k.).

(1730k.–1792 után), pesti nyomdász.

(1755k.–1806), Ágoston fia, annak halála után a nyomda vezetője.

(1753–1841), alnádor, a hétszemélyes tábla bírája, a Magyar Tudományos Akadémia igazgatótanácsának tagja, a tiszántúli református egyházkerület főgondnoka.

(1750–1792), református lelkész, író, műfordító, folyóirat-szerkesztő.

(1771–1827), nyelvész, alkalmi versszerző.

(1695–1759), bölcseleti és teológiai doktor, Jázus-társasági áldozópap és tanár.

(i. e. 495 k.– i. e. 429), görög államférfi, hadvezér.

nevelő, író, költő, jogász, földbirtokos.

debreceni rézmetsző, Csokonai barátja, togátus diák 1804-ben.

(1304–1374), olasz költő.

Széchényi Ferenc gyermekeinek nevelője, később írnok.

(i. e. 15 k.‒i. sz. 55 k.), római meseköltő.

(1405–1464), II. Pius pápa.

(i. e. 522 v. 518–i. e. 422 v. 438), görög lírikus, kardalköltő.

(?–?), Festetics György szalkszentmártoni, illetve pesti ügyvédje, intézője (1800 k.)

(1546–1608), német teológus, történetíró.

(1220 k.), francia utazó.

(i. e. 427 k.–i. e. 347 k.), görög filozófus.

(1735–1807) korának neves sebészorvosa, 1770–1783 között a pesti egyetem tanára.

(23/24–79), római polihisztor.

(45 után–120 után), görög író.

(Kr. e. 76–5), római államférfi, a tudományok és művészetek pártfogója.

(1740‒1747 között‒1812), költő, református lelkész Csenkeszfán.

(1688–1744), angol költő, kritikus, elméletíró.

(1723–1801), jezsuita történetíró, az egyetemi könyvtár őre, nagyváradi kanonok.

(1697–1763), író, historikus, publicista.

(i. e. 50 k.–i. e. 15. k.), római elégiaköltő.

(i. e. ?‒i. e. 503), római konzul.

(1778 vagy 1779–1848), gesztelyi birtokos, Csokonai barátja.

(1802–1835), Puky István és Darvas Anna fia.

(i. e. 570 k.–i. e. 496), görög filozófus, matematikus.

(1744–1807), orvostudós, orvosi tankönyvíró.

báró, gróf, költő, irodalomszervező, mecénás, országgyűlési követ.

(1748–1788), német pedagógus, tankönyvíró.

(1762 előtt–1810 után), Gömör vármegyei alispán.

pesti ügyvéd, borsodi birtokos, főszolgabíró.

(1741–1812), jezsuita szerzetes, pap, tanár, költő, műfordító.

(1725–1798), német költő.

(9. sz. közepe–915), egyházi író, prümi apát.

(1703–1763), jezsuita eposzíró.

1795-ben kezdte meg felső fokú tanulmányait a debreceni kollégiumban, tanulmányai után Pesten ügyvédkedett, utóbb hevesi főszolgabíró, egyházmegyei gondnok.

(1750–1807), piarista szerzetes, pap, költő, nyelvtudós, egyetemi tanár.

(1736–1793), diplomata, berlini követ, császári miniszter, orientalista; ő fedezte fel Európa számára Háfiz perzsa költőt.

(1742–1791), erdélyi származású bécsi természettudós, udvari tanácsos.

gróf (1659-től), erdélyi fejedelem (1657–1658); Rhédey Ferenc (1560 k.‒1621) fia.

(1760–1831), gróf, főispáni adminisztrátor, királyi kamarás.

(1764–1804), Kácsándy László lánya, Zsuzsanna nővére, Kazinczy barátnéja, Rhédey Lajos felesége 1786-tól; Csokonai az ő temetésére írta a Halott verseket.

(1585–1642), francia bíboros.

(1747/1748–1796), osztrák zeneszerző.

(1595–1671), olasz történész.

.

lipcsei képkereskedő és antikvárius.

(1712–1778), francia filozófus, író.

sárospataki tanár.

(1220k.-1290k.), flamand ferences szerzetes.

(1660–1740), svéd tudós.

(1758–1838), orientalista.

(1746–1790), író, történetíró.

(1814 k.‒1840), költő, író; pesti joghallgató, majd a királyi tábla jegyzője, a Jelenkor segédszerkesztője (1838).

(1733–1785), jezsuita nyelvész, csillagász; a finnugor-magyar nyelvrokonság első felvetője (1770).

Izrael harmadik királya, uralkodott kb. i. e. 970‒931 között.

(?‒1844), csépi birtokos nemes (Komárom vm.), jogász; Csokonai tanulótársa volt Sárospatakon.

(1767–1824), nagyváradi orvos, költő, lapszerkesztő, színházi mecénás.

(1606–1688), német rézmetsző.

(1790–1860), csurgói diák, később somogyi főispán (1848–1849).

(1780–1828), csurgói diák (1800 k.).

(1801–?), Sárközy István fia.

(1791–1844), Sárközy István és Chernel Eszter lánya, Visoly János felesége.

(?‒1811) Sárközy István unokaöccse, fogalmazó a Magyar Kamaránál Budán.

(1759–1845), Somogy vármegyei tisztviselő, alispán.

(1738 k.–1806), Sárközy István unokabátyja.

(1788–1853), Sárközy István lánya, Kocsi Horváth József felesége.

(?‒1818), Pálóczi Horváth Ádám második felesége (1793‒1808: elváltak), Sárközy István unokahúga, Sárközy Gábor lánya.

(1799–1876), Fehér vármegyei tisztviselő, alnádor.

(1794–1802), Sárközy István lánya.

(?‒1801), Sárközy István unokahúga, Csokonai az ő emlékére írta a Sárközi kisasszon halálára című versét.

(1782–1806 után), Ilosvay László alispán lánya; első férje Sárosy András katonatiszt, második férje gróf Tholdi Ádám főispán; Batsányi János és Kazinczy Ferenc egyaránt udvarolt neki.

(1765–1846), debreceni tanár.

Csokonai iskolatársa volt, később hajdúnánási professzor, majd tokaji lelkész.

(1540–1609), itáliai eredetű francia humanista, a kálvinizmus híve, orvos, filológus és történetíró.

(1591–1669), német misszionárius, sokáig élt Kínában, ahol kínai nyelven (Thang-yo-wang néven) matematikai és asztronómiai műveket publikált.

(1768–1847), pesti egyetemi tanár, író, szerkesztő, akadémikus.

(1751–1812), osztrák vígjátékíró és opera-librettista. Prágában volt színházigazgató, Bécsben ő alapította a Theater an der Wient. Ő írta Mozart Varázsfuvola című operájának szövegkönyvét.

(1759–1805), német esztéta, költő és drámaíró.

(1721–1793), német evangélikus lelkész, író.

(1735–1809), göttingai történetíró.

(1750–1820), német klasszika-filológus

(1761–1806), országos főorvos.

(1716–1791), osztrák történetíró, Anonymus munkájának első, bécsi kiadója.

(1759–1823), hazai statisztika megalapozója, pesti egyetemi tanár.

(1750–1825), horvát költő, ferences szerzetes, régész, pesti egyetemi tanár, az egyetemi könyvtár őre (1796‒1809).

(1740–1817), váci teológiatanár.

író, cenzor.

(?‒1810), sárospataki diák, 1800. szeptembertől 1801. májusig a kollégium alkönyvtárosa (ekkor terjesztette Csokonai tervezett köteteit), 1804-től haláláig Tállyán református lelkész.

(i. e. 4–i. sz. 65), római államférfi, filozófus, költő, drámaszerző.

(1716–1789), selmecbányai evangélikus rektor.

(1776–1841), zeneszerző, karmester.

(1564–1616), angol drámaíró, költő.

debreceni professzor, református püspök, egyháztörténész.

(1739–1807), latin nyelvű költő, Zala vármegyei követ (1790‒1791), 1792-ben helytartósági, később udvari tanácsos.

nagybajomi tanító (1801. k.).

debreceni kereskedő.

(1752–1810), göttingai történetíró.

(18. sz.), bécsi tűzmester, ünnepi tűzijátékok rendezője, 1799-ben fia, Gaspar veszi át tisztét.

(1720–1779), svájci német esztéta, teológus.

Csokonai ismerőse, esetleg több azonos nevű ismerőse (1789‒1805 k.).

Nagyváthy János fogadott leánya.

(1753–1804), költő, fordító, főhadnagy, a nádor kamarása.

(i. e. 612 k.–i. e. 550 k.), görög költőnő.

(megh. 1820), komáromi kereskedő.

(1726–1807), testőrkapitány, hangácsi birtokos, műkedvelő festő.

a debreceni kollégium diákja (1792 k.), Csokonai barátja, pesti ügyvéd, Szathmári József ágens apja.

(1791–1860), gróf, miniszter, író.

(1754–1820), gróf, Somogy vármegyei főispán, helyettes országbíró, múzeum- és könyvtáralapító.

(1753–1824), grófnő, gróf Széchényi Ferenc felesége.

(?‒1824?) a debreceni kollégium diákja (1792 k.), 1802-ben senior, később tiszafüredi, majd mezőtúri lelkész.

(1752–1810), ferences tanár.

(megh. 1803), Puky István nagyapja

Szeless József nagybátyja, Szeles Zsigmond apja.

Csokonai iskolatársa.

(1574‒1634), református lelkész, író, zsoltárköltő, szótáríró, fordító.

debreceni fuvaros.

(1765–1832), debreceni orvos, író.

(1767–1795), költő, író.

(1764–1833), Pest vármegye aljegyzője, másodalispánja, országgyűlési követe (1825‒1827), a hétszemélyes tábla bírája; a magyar színtársulat pártfogója.

(1760‒1831), nyomdász; 1792‒1804-ben a debreceni városi nyomdában segéd, majd vezető, 1804-től Nagyváradon, 1812-től Miskolcon üzemeltetett saját nyomdát.

(1772–1828), debreceni diák és köztanító (1798-ig), majd lelkész Kabán (1799-től) és Makón (1803-tól); Szikszai György lelkész fia.

debreceni református lelkész, a Debreceni Grammatika egyik szerkesztője.

debreceni diák, majd hajdúbagosi lelkész; Szikszai György (1738–1803) debreceni lelkész fia.

a debreceni kollégium diákja (1801 k.).

a debreceni kollégium diákja, később hajmáskéri lelkész, Szikszai György debreceni lelkész fia.

1785‒1795 között a debreceni kollégium diákja, 1798-tól haláláig Asszonyvásárán lelkész.

(1759?‒1807) debreceni teológiaprofesszor, Szilágyi Sámuel (1719‒1785) debreceni református püspök fia, Csokonai 1794-es kollégiumi pörének egyik szereplője.

(1748–1790), sárospataki kollégiumi tanár, Szilágyi Sámuel református püspök fia.

mérnök, hegyközkovácsi birtokos, Szilágyi Sámuel (1719‒1785) debreceni református püspök fia.

debreceni tanár, református püspök, író, költő, fordító, polihisztor.

Bihar vármegyei táblabíró, a bihari egyházmegye segédgondnoka, Szilágyi Sámuel református püspök fia, Szilágyi Lajos apja.

debreceni diák; neve a Kollégium növendékeinek névsorában közvetlenül Csokonai előtt áll, utóbb szőnyi rektor.

Somogy megyei esküdt, később főnótárius.

(i. e. 469–i. e. 399), görög filozófus.

ügyvéd.

(i. e. 496 k.–406 k.), görög drámaíró.

(1763 k.–1829), miskolci ügyvéd, táblabíró; költő, drámafordító, a miskolci színház igazgatója.

(1494‒1566), oszmán szultán 1520-tól.

(1544–1595), olasz költő.

(1565-1635), eposzíró.

gróf.

gróf, író, költő, református főgondnok, koronaőr.

debreceni tógátus diák 1802-ben, Dobozi Lajos és József nevelője.

gróf, író, költő, nyelvész, főispán, császári és királyi kamarás, országgyűlési követ.

gróf, főispán, erdélyi kancellár, a marosvásárhelyi Teleki-téka alapítója.

(?‒1835), 1786-ban kezdte meg felső szintű tanulmányait a debreceni kollégiumban, Csokonai baráti körének tagja, később Hajdúszoboszlón rektor, majd Áporkán (?) lelkész.

(i. e. 195/185–159?), római vígjátékíró.

(1750-1808), Az Ephemerides Budenses (1790–1793) című latin nyelvű lap főszerkesztője.

(1742‒1820), evangélikus lelkész, pedagógus, pedagógiai és gazdasági szakíró.

(Kr. e. 624 k.–548 k.), görög filozófus, matematikus és csillagász.

(i. e. 525?–i. e. 460?), athéni államférfi, hadvezér.

(1786–1826), szerb festő.

(1700–1748), angol költő, főműve a korban nagy hatású The Seasons (Évszakok).

(i. e. 55 k.–i. e. 19), római költő.

nyomdavezető.

(1510 k.‒1556), költő, zeneszerző, énekmondó.

(1728–1797), svájci orvos.

debreceni könyvkötő.

(1762–1827), angol utazó, természettudós, író.

a kollégiumi jegyzőkönyv 1794-ben mint komáromi illetőségű diákot említi.

komáromi könyvkötő.

(1745–1828), pesti nyomdász.

szabolcsi járási tisztviselő.

szabolcsi járási tisztviselő.

1790-ben kezdte meg felső szintű tanulmányait a debreceni kollégiumban, majd 1807-ben Csengerben, 1808-ban Porcsalmán lelkész.

(1727–1781), francia államférfi és közgazdász, XVI. Lajos francia király minisztere.

(1682–1765), jezsuita tanár, író.

(1780 k. – 1842 k. után), ügyvéd, 1825-ig karcagi nótárius, majd kerületi számvevő, ügyész.

(1456‒1516), cseh és magyar király.

(1788-1820), költő.

(1741–1825), galíciai kormányzó, országbíró, főispán.

Csokonai iskolatársa, majd hajdúnánási birtokos.

(1776–1855), komáromi kisasszony, Csokonai verseinek Lillája; első férje Lévai István kereskedő (1798-tól), második Végh Mihály mocsi esperes (1844-től)

(1715–1798), jezsuita szerzetes, majd választott püspök (1790), egyetemi tanár (1759), egyházi író, cenzor (1767).

(1764–1801), író, tanár, tanfelügyelő, egyetemi tanár, geográfus.

(18. sz. vége‒19. sz. eleje), műkedvelő, alkalmi versszerző, Hont vármegye bábaasszonya.

(1765–1820), költő, fordító, sárospataki tanár, lelkész.

a debreceni kerületi tábla kancellistája.

(1664–1739), francia jezsuita pap, latin nyelvű költő, gazdálkodó.

(1721–1786), debreceni professzor.

az idősebb János testvére.

az idősebb János testvére.

(1752–1804)

kancellista.

szeptemvir, udvari tanácsos, alispán.

báró, hadmérnök, tábornok, vállalkozó főnemes, országgyűlési követ.

(1460 előtt–1541), jogtudós, országbírói ítélőmester, királyi személynök, nádor, kancellár; a Tripartitum szerzője.

Csokonai tanítványa volt.

(i. e. 70–i. e. 19), római költő.

(1770?–1797), ügyvéd, a Martinovics-pör elítéltje.

(1757–1822), pálos szerzetes, pap, nyelvész, költő, író, műfordító, zeneszerző.

(1540–1603), francia matematikus.

(1746-1825), német teológus és pedagógus.

(1754–1830), pálos szerzetes, pap, költő, történetíró, tanár.

(1778–1829), szerb származású pesti ügyvéd, költő, író, műfordító.

(?–?), tanító volt Nagybajomban 1801-ben.

(1694–1778) francia író, költő, filozófus.

debreceni postamester (1794‒1804).

(18. sz. közepe–1833 után), szász nyomdász, nyomdatulajdonos, költő; 1783-ban Pozsonyban, 1789-ben Komáromban indított nyomdát; szabadkőműves.

(1744–1802), bajor származású könyvkereskedő; Budán a várban, Pesten a Beleznay-házban volt könyvesboltja, elsőként rendelkezett nagyobb készlettel külföldi könyvekből.

(?‒1826 után), komáromi nyomdász.

(1723–1799), debreceni orvos, író.

(1733–1813), német költő, író, műfordító.

lipcsei könyvkereskedő.

Schraud Ferencné.

gróf, nagybirtokos, főispán, országbíró, helytartótanácsi elnök.

(Kr. e. 4. sz.), görög szofista, görög rétor, Homéroszról írott kilenckötetes bíráló műve alapján a rosszakaratú bíráló példájaként szokták említeni.

gróf, hadvezér, horvát bán, a szigetvári hős, a költő Zrínyi Miklós dédapja.

gróf, költő, hadvezér, horvát bán, a szigetvári hős Zrínyi Miklós dédunokája, Zrínyi Péter testvére.

(1678–1711), magyar király (megkoronázva 1687-ben, uralkodik 1705-től) és német-római császár (1705-től).

(1326‒1382), magyar (1342‒1382) és lengyel (1370‒1382) király.

(1400 k.–1472), író, politikus, mecénás, esztergomi érsek, Janus Pannonius nagybátyja.

(1432–1481), török szultán 1451-től; 1453-ban elfoglalta Konstantinápolyt, 1456-ban sikertelenül ostromolta Nándorfehérvárt.

(1708–1765) német-római császár és toszkán herceg, Mária Terézia magyar királynő férje.

(1177 k.–1235), magyar király 1205-től.

(1729–1796), orosz cárnő 1762-től.

(i. e. 484 k.–i. e. 425), görög történetíró.

(1506–1526), magyar és cseh király (1516–1526).

(i. e. 11. sz.), mitikus athéni király, az önfeláldozó hazaszeretet jelképe.

(1424–1444), lengyel és magyar király.

(1717–1790), gróf, osztrák tábornok, hadvezér, 1789 augusztusától a törökök ellen harcoló Habsburg-sereg főparancsnoka.

(i. e. 9. sz.), asszír királynő, függőkertje a világ hét csodájának egyike (Szemiramisz a történeti Shammuramat királynő legendássá vált alakja).

(Kr. e. 70–8), római író, Augustus császár barátja, Horatius pártfogója.

(1533–1603), angol királynő 1558-tól haláláig.

(i. e. 470 k.‒i. e. 400 k.), Periklész élettársa, híres nagy műveltségéről.

(37–68), római császár (54‒68).

(51–96), római császár.

(1423–1483), francia király.

(i. e. 42–i. sz. 37), római császár, Augustus fogadott fia.

(1462–1515), francia király.

Borsod vármegyei alispán, királyi tanácsos.

(1736–1809), piarista tudós, irodalomtörténész, tanár, bibliográfus.

(1750–1814), német író.

(1757–1828), szász‒weimar–eisenachi nagyherceg (1775-től).

(1570–1637), esztergomi érsek, író.

Abaúj vármegyei szolgabíró, Kazinczy Ferenc sárospataki iskolatársa, barátja.

(1741–1801), svájci német író, lelkész, a fiziognómia elméletének kidolgozója.

humanista főpap, történetíró; egri püspök (1548-tól), esztergomi érsek (1553-tól), királyi helytartó (1562-től).

(1. sz.), római sztoikus filozófus.

(1519–1559), magyar királyné, I. János király felesége, János Zsigmond erdélyi fejedelem anyja.

(1745‒1792), spanyol hercegnő, II. Lipót magyar király felesége.

(i. e. 6. sz.), legendásan gazdag lüdiai király.

(1725–1799), gróf, egri püspök.

Koklesz (i. e. 6. sz.), római hős, valószínűleg mitológiai alak.

(570‒632), az iszlám vallás alapítója, legfőbb prófétája.

(1489‒1534), itáliai festő.

(1599–1641), flamand festő, Rubens tanítványa, angol udvari festő.

(1731/1732–1795), a nemesi ellenállás jelentős alakja volt az 1790-es évek első felében, később az udvarnak sikerült megnyernie.

(1727–1799), gróf, esztergomi érsek, bíboros, hercegprímás, egyházszervező, könyvgyűjtő.

(1769–1796), református tanító, író.

(i. e. 6. sz. eleje‒i. e. 6. sz. közepe), görög meseíró.

(i. e. 557–i. e. 468), görög költő.

(i. e. 85–i. e. 42), római államférfi, Julius Caesar fogadott fia, és gyilkosainak egyike.

(i. e. 430/427 k.–i. e. 355/354 k.), görög prózaíró, hadvezér, politikus.

(i. e. 5. sz.), római consul i. e. 492-ben.

(i. e. 402 k.‒i. e. 318), athéni államférfi.

(i. e. 480 k.–i. e. 430 k.), görög szobrász, festő, építész.

(i. e. 470 és 460 között–i. e. 370 k.), görög filozófus.

(i. e. 550 k.–i. e. 475), görög filozófus, kozmogónus; tanításai homályos nyelvű töredékekben maradtak fenn.

(i. e. 390 k.–i. e. 300 k.), görög szobrász, Nagy Sándor udvari művésze.

(200 vagy 400 k.) római történetíró, fő műve az Epitoma historiarum Philippicarum.

(1755–1819), mezőgazdász, népszerű szakíró, szabadkőműves.

(1594–1665), francia festő.

(1600–1686) francia tájképfestő.

(1760–1842), itáliai zeneszerző.

(1573–1634), jezsuita egyházi író, bibliafordító.

(1488 k.–1576), olasz festő.

(1792–1863), osztrák festő, réz- és fametsző.

(1760–1839), báró, a Magyar Tudós Társaság támogatója, igazgatóságának tagja (1830), az evangélikus egyház első egyetemes felügyelője (1819–1839), királyi kamarás; Prónay László fia, gróf Teleki Jeanette férje, Prónay Albert nevelőapja, Kazinczy barátja.

(1593‒1648), erdélyi fejedelem 1630-tól.

( i. e. 9. sz.), ószövetségi próféta.

(1621–1660), 1648-tól erdélyi fejedelem.

(1610 k.–1679), Murány várának úrnője, mecénás; Széchy György és Homonnai Drugeth Mária lánya; ifj. Bethlen István, majd Kun István, majd gróf Wesselényi Ferenc (1605–1667) felesége.

gróf, főkapitány, nádor; szervezője a Habsburgok elleni, 1666. évi főúri szövetkezésnek.

(1654–1694), báró, erdélyi nagybirtokos, Wesselényi Ferenc nádor unokaöccse.

erdélyi, majd magyarországi fejedelem (1605–1606), az I. Rudolf ellen fölkelt rendek vezetője.

(1040 k.–1095), magyar király 1077-től.

(i. e. 106–i. e. 48), római hadvezér, államférfi, az első triumvirátus tagja.

gróf, nádor; herceg Esterházy Pál (1635–1713) nádor apja.

(1792‒1873), bajor hercegnő, 1816-tól osztrák császárné és magyar királyné, I. Ferenc császár és király negyedik felesége.

(1487‒1540), erdélyi vajda, 1526-tól magyar király.

(1762‒1836), német orvos.

(?‒1493), hadvezér, erdélyi vajda.

(9. sz.), Anonymus szerint a hét honfoglaló magyar vezér egyike.

(?‒1442), török hadvezér.

Hunyadi János katonája; a szebeni csatában Hunyadival páncélt cserélve halt hősi halált.

(?–1484), magyar főméltóság, hadvezér, nádor (1458‒1484).

1468‒1472 között erdélyi vajda.

(?‒1476), I. Mátyás király unokatestvére, hadvezér, erdélyi vajda (1462 és 1476 között többször).

kincstartó, helytartó, váradi püspök, bíboros.

(1503‒1564), magyar és cseh király (1526-tól), német-római császár (1558-tól).

(1493 k.‒1563), itáliai hadvezér, császári tábornok.

(1562/63?‒1599), bíboros (1584), erdélyi fejedelem (1599).

(1500–1558), spanyol és német király (1516-tól, ill. 1519-től 1556-ig), német–római császár (1530‒1556).

(?‒1552), Drégely várának kapitánya.

(?‒1554), német báró, császári hadvezér, győri főkapitány, az 1552-es palásti csata főkapitányaként török fogságba esett, 1554-ben kivégezték.

(?‒907), salzburgi érsek, a pozsonyi csatában esett el.

híres udvari bolond a középkori angol királyi udvarban.

(10. sz.), Árpád vezér fia (VII. Kónsztantinosz szerint).

(864‒927), a Bolgár Birodalom kánja, majd császára.

(?‒894?), magyar nagyfejedelem, Árpád fejedelem apja.

(940 k.–997), magyar nagyfejedelem (kb. 970-től haláláig), I. István apja.

(1502–1548), koronaőr, erdélyi vajda.

(?‒1553), Eger várának alkapitánya 1552-ben.

(1502 k.–1572), nagybirtokos főnemes, Eger várkapitánya, erdélyi vajda.

(1510 után–1555), királyi udvarnok, gyalogos hadnagy, egri várkapitány (1553-tól).