HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Csokonai Vitéz Mihály összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
Csokonai Vitéz Mihály és Görög Demeter kapcsolattörténete

Kapcsolattörténet: Görög Demeter (1760-1833) a bécsi magyar művelődés jeles alakja. A debreceni kollégiumban, majd Nagyváradon és Bécsben tanul, 1789-től a Hadi és Más Nevezetes Történetek című lapot szerkeszti Kerekes Sámuellel, amit majd 1792-től Magyar Hírmondó néven folytatnak. Csokonainak itt jelenik meg a Broughton Religiói Lexikonára című verse 1793-ban, majd tudósítása kiadni szándékozott műveiről, 1794-ben, s a Diétai Magyar Múzsa utáni terveiről, 1796-ban. Valamiféle kapcsolatuk tehát bizonyosan volt, mint ahogy az 1800-as évek elején is kapcsolatban álltak Márton József közvetítésével. Görög életrajzát Márton József írta meg (Bécs 1834), Csokonaival való kapcsolatára nézve ld. Molnár, 1974, 6–17. l. (benne a vonatkozó levelek többnyire teljes szövege).

A Magyar Hírmondóról

Az 1801. február végén, március elején írt levél* keletkezésének hátterében az áll, hogy a bécsi Magyar Hírmondó (1792–1803) szerkesztéséhez Görög Demeter addigi szerkesztőtársának, Kerekes Sámuelnek a halála után (1800. augusztus 27.) új társat keresett. Segédkezett a lap szerkesztésében Sándorffi József, akit Csokonai is ismert már korábbról, majd 1801 elejétől Görög Demeter Márton Józsefet vette maga mellé, s együtt kerestek még egy további személyt. Ennek nyomát őrzi a következő felhívó levél, amely Benedek Mihály debreceni református lelkészhez szólt, s amelyet lényegében változatlan szöveggel nyilván több helyre is elküldtek az országban; legalábbis erre enged következtetni, hogy Csokonai a jelen levélben szinte tételesen e felhívás szövegéhez igazodik, márpedig ő, mint írja, Sárospatakról, Kövy és Rozgonyi professzoroktól kapta ezt meg:
„Nagyérdemű Tiszteletes Úr!
Oda a M[agyar] Hirmondó egyik érdemes irója, az elfelejthetetlen Kerekesünk. Ezen, a két magyar haza javára célozó institutumunknak egy más Kerekesre volna szüksége, aki jó moralis kharakterrel birna; a tudományokban, kivált az újabb statisztikában jártas lenne; tiszta magyarságának s kellemetes előadásának próbáit nyomtatásban vagy kézírásban is előmutatná; a francia Journálokat hacsak meglehetően is, a németeket pedig jól értené; aki fris egészségben, eleven világra termett, kultus s nőtelen lenne, s végre akit a közjónak előmozdítására intézett igyekezetünk lelkesitene: az institutum egy ilyen derék társnak esztendei fizetésül 600, 700, 800 frt. szabott ki. Ha tartós szorgalmatossága által az előfizetők számát neveli, az esztendei fizetése is nagyobbra nevekedik, s azon kívül mindenkor az a tiszta gyönyörüség táplálja, hogy szives fáradozásai által kettős hasznot hajt édes hazájának ugymint irása által és az azzal szerzett jövedelmeknek érdempénzekre való fordítása, vagy a haza javára célozó munkáknak világ eleibe való bocsátása által. Azon derék társnak szabad szállása lészen s az institutum inasa ingyen tartozik szolgálatot tenni becses személye körül. Bátorkodunk a Nagyérdemü Urat, hazafiui igyekezetünkhöz mutatott szives hajlandóságaira alázatosan emlékeztetni s ezuttal is arra kérni, hogy egy ilyen derék társat szerezne az institutumunk számára, akiről is ne terheltessék azután az institutum Igazgatóját tudósitani következő titulus alatt: A Mr. Mr. de Görög Gouverneur du Prince Paul d’Eszterházy, a Vienne. – Mi, a mig élünk leszünk
Nagyérdemü Urnak
Bécsben, Jan. 20. 1801.
kész háládatos szolgái
a M[agyar] Hirmondó Irói.”
(Közölte Révész, 1877, 237-238. l., ld. CsEml. 561. l.)
A levélben emlegetett „institutum”-ra vonatkozik Csokonai kérdése: „Az a’ Társaság, a’ melly a’ tudosító Levélben említtetik, kikből áll és mi a’ Tzélja?* (Akkoriban gyakran nevezték a lapot szerkesztő kisebb csoportot társaságnak.) Csokonai csak Görög Demeter nevét ismerte, nem tudott arról, hogy már Márton József is részt vesz a Magyar Hírmondó szerkesztésében; ezért érdeklődött pár sorral később „egy Bétsben most felállott Nyelvművelő Társaság”-ról, „amellyhez Márton Jósef Úr is felment volna”.* A két társaság tehát egy volt, de ezt Csokonai még májusban sem tudta, mert 19-i, Mártonnak írott levelében ismételten érdeklődik „a’ Bétsi Magyar Institutum* felől, amelynek tagjául tudja a címzettet, s ettől – úgy tűnik – függetlenül kéri meg Mártont arra, hogy érdeklődjön utána, miért nem kapott még választ Görög Demeterhez küldött jelentkezésére. Sőt, valami szóbeszéd is járta az ügyben, mert június 26-i levelében* arra kérte Nagy Gábort, hogy járjon utána, „ki beszéllte azt a’ Bétsi Dátumot, – az én Görög Úrhoz való goromba válaszom felől való Dátumot”. Válasz Bécsből majd csak július 9-i keltezéssel* érkezik: Csokonai jelentkezésének elfogadásáról vagy elutasításáról nem esik benne szó, de a hallgatás maga a válasz, valamint az, hogy további támogatását kérik munkájuk folytatásához. A levelet azonban Debrecenbe küldik, így a költő nem kapja kézhez, mert ekkoriban Puky Istvánékkal tölti napjait; még július 19-i, anyjának címzett, de igazából Nagy Gáborhoz szóló levelében is azt írja, hogy „prof Rozgonyi úrhoz semmi levél nem jött”.* Szeptember 26-án azonban már bizonyosan tudja a választ, mert ezt írja Puky Istvánnak: „A Hírmondók ismét hívnak; vettem leveleket itt Pesten per Debrecen: azalatt pedig Debrecenben 1-ső Julius olta ingyen járatják újságjokat, és így még Pataki examen előtt elkezdték. Ma irok nekik is.* A „per Debrecen” kifejezés és az ingyen küldött újságról szóló beszámoló alapján arra gondolhatunk, hogy a Hírmondók július 9-i, Debrecenbe utasított levele* juthatott el hozzá Pesten, a nyár végén. „A Hírmondók ismét hívnak” utalás hátteréről nem tudunk semmit, lehet, hogy tényleg felvetődött Csokonai bevonása a szerkesztésbe, a költőt azonban ekkor egy önálló pesti magyar lap indításának az ötlete foglakoztatta, amely olcsóbb lenne, mint a bécsi (ld. az 1801. szeptember 26-i levélben*). Hogy mit válaszolt a Hírmondó szerkesztőinek, nem tudjuk, nem maradt nyoma, annyit mondahatunk bizonyosan, hogy egyik tervéből sem lett semmi. A próbálkozás utóéletéhez tartozik még, hogy Márton József, 1802. március 2-i levelében* azt írja Csokonainak, hogy „már kaptunk Redactort a’ M. Hírmondónak”. Ez a redaktor egyébként Császár József, Csokonai hajdani kollégiumi diáktársa volt. Netán még ekkor is függőben lett volna valamilyen módon az egy évvel korábban kezdődött ügy?