Nagy Sámuel (1773?–1810), komáromi orvos, műfordító, Csokonai és Kazinczy barátja. 1788-tól a debreceni kollégiumban tanult, ahol Csokonai baráti köréhez tartozott, 1796‒97-ben senior volt. 1797-től a bécsi és a jénai egyetemeken orvostudományt tanult, ez utóbbi helyen a mineralógiai társaság a tagjává választotta. Hazatérve Komáromban lett orvos (1799-től), könyvet írt a himlőoltás mellett 1801-ben. Kazinczy barátja és orvosa az 1803-as tatai baleset után. Gessner Első Hajós és Dafnis idilljeit 1797-ben ő is lefordította.