Bessenyei György (1746–1811), író, költő, drámaíró, filozófus, kultúrpolitikus. Szabolcs vármegye 1762-ben küldte a bécsi magyar testőrség tagjai közé, 1773-ig volt Mária Terézia testőrségének tagja. Itt vált a magyar felvilágosodás irodalmának első nagy vezető egyéniségévé. 1772-ben négy műve is megjelent, ezért ez az év korszakhatárnak tekinthető. Feltehetően szabadkőműves volt. 1773-ban Beleznay Miklós támogatásával a magyarországi reformátusok bécsi titkára lett, ám a Szilágyi Sámuel vezette tiszántúli egyházkerület már 1775-ben megvonta a fizetését. 1779-ben áttért katolikus hitre, ezután Mária Terézia látta el fizetéssel, míg II. József meg nem vonta ezt is. 1782-ig lakott Bécsben, majd hazatért és többnyire bihari birtokán, Bakonszegen élt. A bécsi évek után 1795 és 1804 között itt volt a második termékeny alkotói korszaka. Testvérei: Bessenyei Sándor és Zsigmond.