Márton István (1760–1831), 18 éves korától a debreceni kollégium tanulója, majd 1786-tól tanító Hajdúnánáson. 1789‒1790-ben a göttingeni egyetem hallgatója. 1790-től a pápai kollégium tanára, igazgatója. Működése alatt lett a pápai kollégium a sárospataki és a debreceni intézménnyel egyenrangú főiskola (1804). Számos tankönyv szerzője. Kazinczy a (Mondolat egyik szerzőjének vélte (feltehetően tévesen). Kant első hazai követői közé tartozik, egyik kantiánus munkája (Keresztény Morális kis Katechismus, Bécs, 1817) nyomán jelentős tollharc alakult ki. A vita írásait Kazinczy összegyűjtötte és ‒ saját Márton Istvánt támogató recenziójával együtt ‒ kiadta: Prof. Tiszt. Márton István Urnak Ker. Morális Katekhismus nevű munkájára írtt Recensiók, az azokra tett feleletekkel egybekötve (Bécs, 1818). (L. még: Márton József – Kazinczynak, Bécs, 1817. december 26-án írt levelét* és annak jegyzetét: KazLev., 24/6081, 206‒207, 614.)
Testvérei: Márton Gábor és Márton József.
(Gulyás Borbála, Márton István, MAMŰL, 2003-2014, 7, 308‒310.)