Az háborúságnak szenvedéséről való ének

Forrás: Régi Magyar Költők Tára IV, XVI. századbeli magyar költők művei, 3, 1540–1575, Nagybánkai Mátyás, Siklósi Mihály, Végkecskeméti Mihály, Battyáni Orbán, Tolnai György, Három névtelen, Ilosvai Selymes Péter, közzéteszi SZILÁDY Áron, Bp., MTA, 1883. 53–54.
Leírás: Batthyány Orbán protestáns énekszerző munkája.
Emlékezés tárgyának kora: 13-17. század
Emlékezés kora: 1547
Bátor érted, uram Isten, kárt vallanék,
Te hitedért ennél inkább nyomorganék,
Csak tenéked én kedvedben én lehetnék.

Az szent Jóbot keservesen meddig veréd,
Tőrrel, döggel örökét mind elvevéd
És őmagát fökélyekkel megsebhetéd.

Támasztál te ellenséget őreája,
Tüzet, vészet őneki házaira,
Az sátánt is bocsátád romlására.

Határt vetél temagad veszedelmének,
Megkísértéd mint állana keserűségében,
de ura lőn az szent Jób tökélletinek.

Azt úgy mondja, nagy felszóval ezt kiáltja:
Testvel, bűnnel az én anyám szült ez világra,
Ki kelly múlnom énnékem az másvilágra.

Nem tűrheté az Isten, rajta könyörűle,
Sok jószágval – írván vannak – őtet szereté,
Morhájáért őnéki két annit ada.

Irgalmas vagy te azért uram Isten!
Csak te hozzád folyamjunk tiszta szűben,
És mi bízzunk tebenned tiszta szűvel.

Uram, légy te kegyelmes veszedelmemben,
Nám jól tudod mint voltunk mi földünkben
Mi atyánktól maradott örökségben.

Reánk szállott ez világon az bujdosás,
Egyik helről másik helre nagy futosás,
Barátinktól éktelen hurrogatás.

Bátron mondják az Isten hogy ostoroz,
Jószáginkat törököknek elosztotta,
Őmagokat téstova búdostatja.

Azt jól tudjuk örök Isten, hogy mi bűnünk,
Mindezeket szenvedjük mert érdemljük,
Azért mi es békével elszenvedjük.

Ne nézzed te bűneink számtalan voltát,
Érdemönknek te előtted semmi voltát,
Csak tekéntsed az Krisztust, mert fogadtad.

Mondjunk néked dícséretet az szent Jóbval,
Te vagy Isten, szent fiaddal Jézus Krisztussal,
Szent lélekkel, mindhárman egy hatalomval.

Ez éneket szerzették Gyula-Fejérvárban,
Battyáni Urbán feküvén kór ágyában,
Mikor írnak vala ezör ötszáz negyvenhétben.