E szorongató helyzet közepette azonban, Tisztelendő Testvérek, nem nélkülöztük az irgalmasság Atyjának (vö. Kor. 1:3) mennyei vigasztalását, s ez enyhítette fájdalmunkat. Ennek egyik forrása a magyar katolikusok szilárd hite, akik a legviszontagságosabb helyzetükben is megtesznek minden lehetőt ősi vallásuk védelmére és megújítják elődeik hajdani kemény kitartását; továbbá az a szilárd, atyai lelkünkben melengetett bizalmunk, hogy Magyarország püspökei mindenkor tökéletes egyetértéssel és ügybuzgalommal törekszenek majd megvédeni az egyház szabadságát, teljes erővel megszilárdítani a keresztények egységét, és fönntartani bennük azt a reményt, amelyet, mivel az égből származik és isteni kegyelem táplálja, ez életnek sem sanyarúságai, sem igazságtalanságai nem képesek kioltani vagy meggyöngíteni.