Magyarország főuraihoz

Forrás: Nagyszombati Márton, Magyarország főuraihoz, akik nem igyekeznek háborúra készülni a török ellen = Janus Pannonius, Magyarországi humanisták,kiad. Klaniczay Tibor, Bp., Szépirodalmi, 1982, 306-307, 317.
Leírás: Nagyszombati Márton versében a magyar főurakat ostorozza, amiért azok képtelenek a magyarság érdekében, a török ellen összefogni. Követendő példaként Mátyást állítja eléjük.
Emlékezés tárgyának kora: 13-17. század
Emlékezés kora: 1523
Második könyv

415 Mátyás úr, a királyok közt tisztelt, kimagasló,
nagyszivü volt: népét óvta, s szerette a nép.
Országlásakor édes bőség évei értek:
Róma hatalma virult így Cicero idején.
Mindig igaz mértékkel kormányozta hazáját,
420 fönséges, tisztelt volt s a hon őre, mig élt.
Készséggel segitett nyomorultakon, árva hazánkra
tárt, tehetős kézzel szórta ajándokait.
Harcra, dicső diadalra serény volt szíve ugyancsak,
s nagy viadalra vonult szent hite bajnokaként.
425 Súlyos jobbja gyakorta ragadta ki népe hazáját
s vallását a veszett ebnek agyarja közül.
Hitnek a harcosa volt, irtotta keményen az ellent:
ezt tanusítja a sok vércsatakos csatatér.
Tetteit el nem hallgathatja a messzi utókor,
430 íme, az itt daloló Múzsa is őneki zeng.
Sok birodalmon, váron, népen nyert diadalmat:
így a király soknak rettenetes vala már.
Fegyvereit valahányszor megszenvedte a német;
sírta derék erejét még minap is cudarul.
435 Stíria elhullott dúltan, diadalmi csapásán,
s véle erőd, tábor, városok, otthonok is.
Ausztria nyögte a bús hadakat, sorvadva a harcban:
nagy szerrel szép Bécs büszke falát bevevé!
Hősi idők! Ha csatázni vonult, a török menekült mind
440 csúfosan üldözte vissza honába a gazt.
Izmos cseh s gyönyörű Latium mind félt a kezétől,
s mind, aki északolasz, s gót is, a lóhusevő;
félte a lengyel, az arctusi égtájon lakozású,
s mind, ki a napnyugoti part mezein telepes,
445 mert csuda nagy győzelmeket érlelt egyre a lelke.
Meg sose vert hada sok szép diadalt aratott.
Hannibal és Nagy Sándor sem volt nála erősebb;
sorra levert sok olasz harci vezéreket is.
Sem Marius, se Metellus nem volt harcra vitézebb,
450 s hitre, erényre nagyobb Achiles, Attilius.
Gyakran akarta leverni haraggal a büszke Velencét,
ám ehhez gonoszul módot a sors nem adott.
Így, ha királyunk élne – de másként hozta a végzet! –
Ennyire nem lenne gyönge ma Pannonia.
455 Mindmáig ha ragyogna személyén fegyvere zajgón,
már a török csak alig tudna megállni helyén.

Harmadik könyv

430 Áldott Föld, minden jók java, ősi szülőnk?
Fájdalom ernyesztett s szenvedted erős harapását
enfiaidnak, Föld, mindent tudva tudó;
írígység, restség vertek s pör, visszavonások,
nagyratörő nagyurak, csúf haszon és csalatás.
435 Mert néped sulyosan fosztott meg az ősi diszedtől:
így csak a balsors és gyász, mi marad tereád.
Ó, ti urak, mi e fejvesztett, vak visszavonások
mételye, és dühödés, gyűlölet ösztöne mért?
Ím, ha saját pártját versengeni szítja a lélek,
440 s elpártol, s nem tűr, s megszegi mind frigyeit:
innen jő a viszály s széthúzó népi itélet,
meghasad árva honunk s bomlik a béke, a hit.
Rontja hadunkat a pártos harc, polgári bün árja,
tűrjük sokszor a zord gyilkot, a köz nyomorát.