HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Csokonai Vitéz Mihály összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
Csokonai Vitéz Mihály – Kazinczy Ferencnek
Bagamér, 1802. december 26.

Tekintetes Úr!

Egyedűl az a’ Reménység hozott ide Bagamérba*
Itt élt a költő öccse, ifj. Csokonai Vitéz József (vö. CsEml. 267., 408., 483. l.).
az Innepekre, hogy majd a’ Tekintetes Úrhoz Semjénbe egy félnapra általmenvén, szerentsém lesz holmi Literariumokról szólani, ’s jelesben Daykának hagyományi*
hagyomány: hagyaték.
felől bővebben értekezni. Én itt az únalmas hosszú estvéken egy futó Recensiot tettem minden Munkájin keresztűl, melly Farrago*
Farrago: (lat.) a Pápai Páriz-féle szótár ’elegyes gabona’ jelentése átvitt értelemben ’elegy-belegy dolog’-ot is jelent, itt nyilván erre kell gondolnunk (Vargha Balázs adata).
mintegy 2 árkusra terjed: óhajtom előbb közleni a’ Tekintetes Úrral, míg kezemet a’ szent maradványokra tenni merészelném. Külömben is lehetetlen a’ két Heroidummal*
a két Heroidum: ld. az 1802. november 27-i levél sorainak* jegyzetét.
boldogúlni a’ Colardeau*
(Vö. Csokonai Dayka-tanulmányát, CsMM, 1981, II. 478-479. l.)
Originálja nélkűl. A’ Pope’ két kis Levele*
Pope két kis levele: Abelard és Heloďse története Pope feldolgozásával (Elisa to Abelard) vált igen népszerűvé az európai irodalomban, számos francia fordítás, adaptáció, variáció keletkezett nyomában (Collection preciuse des Lettres et épitres amoureuses dHeloďse et dAbelard, 1768). Magyarra először Czirjék Mihály fordította le (vö. Bíró, 1978, 25. l.), amit Csokonai ugyancsak ismert, az 1803. február 20-i levelében küldött Dayka-recenzióban említi is, s itt újra szóba hozza a pope-i mintát: „Ami a Pope két kis takaros Levelét illeti, azt a Dajka Manuscriptumába hijába kerestem. Lefordította azt mind a kettőt Cseppán István Ur a Festeticsek Fiscálisa Somogyban, s kiis nyomtatódott az Orpheusban: de le van é az is fordítva Dajka által?” (MTAK. M. Irod. Lev. 4-r. 27/f.; CsMM, 1981, II. 479. l.) Fest Sándor erre nézve írja: „Csokonai tévedett. Cséppán István két levele (I. Abelárd utolsó szavai Heloizhoz, A német originál után. II. Viszont a Heloize Abelárdhoz, Ford. Gy. Tsépány István. Orpheus. II. 1790. 133-134. l.) egy német utánzat után készült. Külömben is, Pope költeménye csak Eloisa levelét tartalmazza. Az utánzók (így Colardeau is) egészítették ki Abelard válaszával.” (Fest, 1916, 543. l.) Csokonainak tehát minden bizonnyal egy feldolgozás volt a birtokában, s azt tulajdonította – pontos információk, könyvek hiányában – Pope művének.
megvan nálam Frantziáúl. Méltóztasson a’ Tekintetes Úr, Vásárra*
Vásárra: a január 6-i, vízkereszti debreceni vásárra utal.
béjövén két vagy három fertály Órát Czélunk’ elegyengetésére üressen tartani: a’ mire Nagy Gáborunk’ egyik szobáját legalkalmatosabbnak ítélném.*
Nagy Gáborunk egyik szobáját legalkalmatosabbnak ítélném: a saját házát még nem tudta rendbe hozni a nyári tűzvész óta.
Készségem csüggedni nem fog, csak a’ jó Múzsák el ne hagyjanak. –
A’ mi a’ Festőt illeti: a’ Tekintetes Úrnak rólam való gondoskodása meghaladja érdememet, akár a’ személyest, akár a’ közönséget illetőt. Részemről a’ hiúságot magam vadászni nem kívánom, de ha hiúságommal a’ mások’ hiúságának kedveskedhetem, miért volnék makats és durczás? Én ugyan Rousseau’ embere vagyok: de az Öreg Urban is nem volt é sok efféle, a’ mi néki mégis illett, sőt Characterének umbrázatja volt, vagy inkább fényezetje? Már a’ Bécsi Magyar Institutum a’ múlt Tavasszal, hogy Pesten valék, megkért, hogy adjam által nékik, és ők a’ derék Czetterrel ingyen kimettszetik. Ráállottam kívánságokra, gondoltam, hadd bábozzanak vele. Van a’ barátságnak, van a’ Tudósi characternek, van a’ Nemzetiségnek bábja; mi több? a’ Vallás holmi báb nélkűl hideg és sikeretlen. – Ők énnékem, mivel, a’ mint említém, akkor Pesten napoltam, egy Budai Rátz ifjat jovallottak, a’ ki ½ Souveraindorért fest és szerentsésen talál; Csúri barátom, a’ ki a’ Vátzi Siketnémák’ Perceptora, ezzel festettette le azonegy Papirosra ad vivum T. Domokos Lajos és T. Sinai Miklós Urakat – szemközbe!! Bétsi Barátim arra kértek, hogy ha több festéssel mehetnék fel magam, Czetter jobban dolgozhatna a’ Rézre.*
A bekezdés második felében megismétli a Márton József 1802. március 2-i levelében írottakat.*
Tavasszal külömben is fel kell mennem. Vásárkor erről is tanátskozhatunk.
Addigis változhatatlanúl maradok
a’ Tekintetes Úrnak

 Bagamér. 26d. Xbr.
1802.

 [Melléklet:]
Gr. SZÉCHÉNŸ-Excához
midőn a’ Nemzeti Könyvházzal megtisztelni
méltóztatott.
Hol jártok, óh Fél-Istenek! óh nemes
Árnyékok itten? Ki ’s mi hozott ugyan
E’ Hortobágy’ pusztáji mellé,
E’ magyar Arcadiába, kérlek?

Ti új világot hoztok az én setét
Honnyomba, ’s új fényt. Érezem isteni
Íhlésteket; ’s lantot ragadván
Hódolok elleneállhatatlan

Súgáritoknak. – Volt az Arany Világ,
Mellybenn az Égnek Sorsosi a’ szelíd
Emberhez is bészálltak; ’s így lett
A’ Filemon kalyibája Templom. –

Ti halhatatlan Lelkek! az érdemet
Megsokszorozván drága Hazátokon,
Buzgányra termett markotokba
Pindusi tollat egyengetétek;

’S most már az ázur Menny’ palotájiban,
A’ menköveknek hámorain felyűl,
Megistenített ajjakokkal
Vészitek a’ diadalmi nektárt:

Mégis magános nyugtai köztt ihol
Egy elfelejtett kis danolót, magyart,
Meglátogattok. Mint köszönjem
Isteni táborotok’ malasztját?..

Kúlcsárom!*
Ő volt megbízva a katalógus Csokonaihoz való eljuttatásával.
itt vagy? – Tán Te valál dicső
Félisteninknek jó Kalaúzza? Szólj,
Hogy hű barátságod’ fogadjam;
’S Isteneinkre tömént bocsássak.

––––––––––––

Ne nékem intézd a’ köszönést, Magyar!
Ne nékem intézz tárogatót, tömént:
A’ Czenki*
Czenk: utalás Nagycenkre, Széchényi lakóhelyére.
oltárokra tartsad
Innepi tárogatód’, töményed’.

Tudod hogy ott áll temploma a’ szelíd
Múzsáknak; ott van pitvarok a’ fejér
Jótételeknek; ott adott helyt
Calliopédnak ama’ Nagyember,

Ki Nemzetünknek Lantosit és feles
Írójit*
feles / Író: vélhetőleg utalás az eposzköltészetre.
a’ köz fényre kiálltatá.
Gőzburkok űlték szent neveknek
Csillagit a’ buta Léthe’ partján.

SZÉCHÉNŸ’ csendes Virtusa bétöré
Az ólom éjnek százszeres ajtajit,
És Nemzetünk’ kertébe rakta
A’ siket Élizium’ babérit.

Most látogatják régi Tudóssaink,
Vagy elfogadják, hív Unokáikat:
Hozzád is elkísértem őket –
A’ kegyes Életadó’ szavára.

––––––––––

Óh, gyáva lantom’ húrja, miért rebegsz?
Óh, hogy nem onthatsz olly teli hangokat,
A’ millyekenn az égi Sférák
Hármoniáznak az isten-áldó

Mindennek öblén?! – Méoni trombiták,*
Méoni trombiták: utalás az eposzokra (Homérosz születési helye a hagyomány szerint Maioniában volt).
Lezbószi Lantok*
Lezbószi Lantok: utalás a lírai költészetre (Szapphó Leszbosz szigetén élt). A trombita-lant kettőssége és a „durva hérosok” elítélése Csokonai életművének fontos motívumai (ld. még A Békekötésre című vers első változatát,* mely az 1797. december 24-i levélben* maradt fönn; a konkordanciákra nézve ld. ennek jegyzeteit).
dörgik az emberek’
Meggyilkolójit, ’s homlokoknak
Vérpiatzára babért kötöznek.

Egy, tartományok’ ostora, milliom
Élőket öl meg; ’s ímhol az ő neve
Hérós: Ugyan Néked mit adjunk,
Óh TE, Ki ennyi Halottat ismét

Életre hoztál? Óh TE, ki annyi sok
Élőknek édes Gyámola, Dísze vagy? –
Nagy Gróf! az Élők, Holttak, együtt
Zengedezik kezeid’ csudáját.

Ní! a’ Jövendők’, ní! az Utóvilág’
Képespiattzát látom az Éj alól
Felnyílni, ’s a’ SZÉCHÉNŸ Névvel
Hallom az Aeonokat susogni.

Gyémánt Kopáttsal,1
Kopátsnak hívják a’ Tiszamenti Magyarok, a’ bányász-csákányt, a’ fagy- és verem-vágot. Ez a’ szó mind a’ természettel, mind a’ nyelvvel, vagy is, mind a’ kettőnek Tónusával megeggyez. Innen: Kopátsolni.”
lát’d, ahol a’ komoly
Történeteknek termetes Angyalát;
Ím, ím Neved’ roppant betűkkel
Vágja be a’ Krapak’*
Krapak: a Kárpátok (így nevezték a kor lexikonjaiban, vö. Köpeczi, 1985a, 359. l.).
oldalába.

hív tisztelője
Csokonay.
mk.

[Címzés:]

Tekintetes Kazinczy Ferentz Úrnak,
tellyes tisztelettel.
Semjénben.

NB. Az említett Catalogus Bθecae Nationalis’.t a’ Gróf csak ingyen osztatja ki: mostanába küldötte meg nékem Kulcsár Úr által, 100 Rf. Présenttel.