Én mégyek, ’s az Ur dolgát elvégzem a’ hogy lehet, ’s Kassáról meg írom, mit végzettem. – Az Urat pedig újra kérem a’ vers
*
a’
vers: személyesen is beszélhettek róla korábban, említi
Nagy Gáborhoz írott november 6-i levelében is (ld. a Jegyzetben
*), de nem azonosítható, talán el sem készült.
eránt, melly olly forma lehetne, mint a’
Dayka propempticonja.
*
Dayka propempticonja: a ’propempticon’ elutazás alkalmából készített búcsúvers. Dayka Gábor Bútsú-vétel című verséről (egy másikkal együtt) Csokonai is kedvezően nyilatkozott egy évvel korábbi kritikai jegyzeteiben: „Én is, ha ezt a két dalt írhattam vólna, Scaligerrel kicsinynek tartottam volna az arragoniai király szerencséjét!” (CsMM, 1981, II. 476. l.)
Indulsz Tokajnak Édenébe,
A’ grácziák lakó helyébe,
Lelkemnek jobb fele!
Hol űzi a’ vétek homályát
’S letépi a bűn álorczáját
Lantod bölcs zengzete.
Én elmerülve bánatomban
Ülök nem érdemlett honnomban
’S utánnad esdeklem.
’S lépésid könyben ázott szemmel
Eltölve néma gyötrelemmel
Távolról követem
Te a’ mord tél bús fuvalagja
A’ merre – –
– – utját veszi,
Térj Aeolus vak tömlöczébe
Hadd súgja lágy Zefir fülébe
Hogy Dajka szereti.
Az illy
Gelegenheitsgedicht minden olvasót
interesszál; a’ Wüntschowálás,
*
Wüntschowálás: (ném.) leginkább ’jókívánság’-ot jelent itt (wünschen: ’kíván’), vagyis a támogatás reményében írott alkalmi versről van szó.
Magasztalás pedig úntató. Kapjon tüzet az Ur, és írjon majd valami kis nem tudom mit, mellyre mindig azt mondhassa: Ejnye, be rendes ez! ’s eggyet nevessen neki.
Adieu. Luther Marton apánknak neve napján
*November 11.
reggeli 11 órakor emlékezzék meg az Ur rolam
adieu.
de Csokonay.
.