Első Könyv.
Árpád Lebedin mellett megverettetvén a’ Patzinátzitáktól, Szábólts és Bors vitéz Hadnagy barátival, szaladásnak indúl – edj tsillagba őltözött Isten asszony Hálitz felé igazítá őket – oda mentek – ott először esmeretlen útazó Idegeneknek adták ki magokat, de midőn a’ Fejedelemnétől meg tudták, hogy a’ Fejedelem az Átilla’ - Országát viszsza-szerezni jövő Magyarok’ eleibe ment ajándékokkal, akkor ki-jelentették magokat, hogy ők-is azok közzűl valók, de ők Lebedinnél, az Előd’ Vezérsége alatt, kevés számmal lévén; a’ Patzinátzitáktól meg-verettettek &c. A’ Fejedelemné igen szívesen fogadja &c. Ezt majd holmi álomlátásokkal ’s egyebekkel ékesítem.
Második Könyv.
A’ Fejedelemné kívánságára Árpád Nemzete történeteit beszélli, a’ Lebedinnél való tsatáig. Nevezetesen, hogy ők a’ leg-régibb Nemzete a’ Világnak, – hogy Attilla az ő nagyattyok – hogy neveztettek ők Magyaroknak és Császáriaknak – hogy tsalogatta őket edj esmeretlen Isten az ő nagy atyjok Főldének viszsza-vételére – hogy vette rá az útra, – hogy indúltak ki – mitsoda czerimóniákkal éltek, – hogy jöttek az Etel vizén keresztűl – hogy tanyáztak a’ Tanaisnál – mint telepedtek-meg a’ Boristenesnél, és mint áldoztak ott – mint vóltak ott három esztendeig a’ Császáriak’ szomszédságában – ’s hogy indúltak Kióv
*
Kivó Ért. sz. em.
felé, és mint vették-meg Kióvot &c. Itt a Scÿtha Antiqvitások fognak illettetni, a’ mennyire tsak lehet.
Harmadik Könyv.
A’ Fejedelemné nagyon betsűli Árpádot – Árpád az Atyján, – Barátin, – szeretőjén, a’ maga gyalázatján, Népe Kárán, – a’ Népnek Napkelet felé való viszszaűzettetésén kesereg éjjel magában, – Bors egy szeretőjét siratja, a’ ki a Patzinatziták által elkergettetett a’ többivel Napkelet felé. – A’ Magyarok Kióv
*
Kivó Ért. sz. em.
felől meg-érkeznek Hálitzba, az elejekbe ment Fejedelemmel, nagy pompával – örűlnek, hogy Árpádot, Szaboltsot, és Borsot ott kapták – áldoznak – innepelnek – az egész Tábor és a’ Hálitziak mint vigadnak – Kérik Árpádot hogy a Lebedini megverettetést beszélje-elő &c.
Negyedik Könyv.
Árpád beszélli, hogy, a’ mint Kióvtól
*
Kivótól Ért. sz. em.
a’ többi Magyaroktól az Előd’ tábora, a’ Boristenes mellyékinek megvételére elküldetett, ott mint vendégeskedtek – mint lepték-meg a’ Patzinatziták, – hogy azok egy Nemzetből valók lévénn velek, miért támadták mégis meg – mint vágták kétfelé az ő táborokat – mint nyomták viszsza Napkelet felé az ő táborok’ nagy részét, ’s mint verték-meg a’ kissebb részét, úgy hogy kevés maradt belőlle – a’ meg-maradtak mint vonták magokat az Etelközre – mint szaladtak ők-el, és egy Isten aszszony mint vezette őket Hálitzba – Álmos megköszöni a Fejedelemnének Fijához, és Hadnagyihoz való jóságát – barátsága a’ Hálitziakhoz – bánatjok az el-menteken – Kádár vígasztalja, hogy a’ vezető Isten őket el-nem hadja. &c.
Ötödik Könyv.
Edj Hónapig Hálitzban való múlatások – Játékjaik – Árpádnak maga viselete – szerelme – onnan való elindúlások – útjok Munkátsig, – ott egy hónapig való múlatások – Árpádnak Házassága &c. Itt a’ Magyarok’ Antiquitási
*
Antiquitása Ért. sz. em.
a’ házasságban bé jönnek. –
Hatodik Könyv.
Ungvárnak meg-vétele – Labortz’ esete – a’ Chazárok’ vagy Császáriak’ követtsége a’ Magyarokhoz – Álmosnak látása – Kádárnak látása – Árpádnak Fejedelemmé való tétele – az esküvésnek újra való meg-erősítése.
Hetedik Könyv.
Árpádnak esztendeig a’ Bodrog-közön való mulatása – a Rétel és Tarczol kémlelése – a’ Bodrog-parton egy patak (S. Patak) mellett a’ Múzsáknak eleikbe való menetele, és az iránt való kérelme hogy engedjék-meg őket ezután is ott lakni – annak tett felelete Rételnek – Tuhutumnak és Szaboltsnak Mén-Marót
*
Mér-Marót Ért. sz. em.
ellen való kűldetése – Szaboltsnak szerelme, – szeretőjének Lyánváron való megölettetése a’ tótok által – azon való bánatja – boszszúállása – edj isteni jövendőlés a’ felől, hogy az a’ rész az ő nevéről neveztetik – hogy maradéki igaz Magyarok lesznek örökké – ’s az ő fogadása – Hadadon a’ Hadak Istenének való óltár építése – Gád és Gélus megverettetése ’s azon földnek el-foglalása &c. Ez igen szép darab lesz.
Nyóltzadik Könyv.
Árpádnak Zalanhoz való Ajándéka – annak minden birtokának elfoglalása – Borsnak vitéz tettei – Borsod és Bars Várának építése – néki tett Jövendőlések – Zoltánnak Zsolton való születése – a’ Magyarok’ öröme.
Kilentzedik Könyv.
Árpádnak a’ Tsépel szigetébe való menetele – a’ Puszta-szeri első Diéta – a’ Törvények – és a’ Nemzeti Alkotmány, &c. Itt a’ Magyar fundamentális Törvények bejőnek.
Tizedik Könyv.
Árpádnak az Attila’ várába való menetele – ott és a’ Nyúlak szigetében való mulatása – Isteni látás a’ Végzés’ tűkör-szobájában maradékiról egész a’ mostani időig &c. Itt valami tsak méltóságos a’ Magyar Nemzetben mind fogja látni Árpád.
Tizenegyedik Könyv.
Pannoniának el-foglalása – Mén-Marótnak Lyánya íránt Árpádhoz való követtsége – az Etel köziek’ kiverettetése &c.
Tizenkettődik Rész vagy Könyv.
Az Országnak nagy Innepe – A’ Világosi Szentedjház fel szentelése – a’ Törvények ki-hirdettetése – az Isteneknek áldása &c. Itt a’ Magyarok Istene az ő vitézségekért megmutatja, hogy a’ Magyarok első betűjét éjszakon tsillagból tsinálta-ki. A’ Múzsák kérni fogják a’ Magyarok Istenét, hogy engedje-meg nékik Magyar Nyelven énekelni – de az Isten a Végzésre haragosan tekintvén kilentz száz esztendőn szomorúan nézett Keresztűl, a’ tizediknek pedig elejére el-mosolyodott – a’ Múzsák is szomorúan és némán néztek azokon keresztűl, a’ tizedik’ elejére pedig ők is mosolyogták, ’s akkorra előre énekeltek a’ Magyarok’ Istene’ ditsősségére, ’s e’ leszsz vége. –
„El-hidd Pali, ez a plánum annyira tettzik, hogy ki nem mondhatom, és nagy kedvem van hozzá – én arra kérlek, hogy ha valamit tudsz a’ Magyarok’ ditsősségére, vagy gondolsz, azt add tudtomra – Ezzel sietni kellene, hogy belé ne halnék, mert más nem continuálhatná az én plánumomat, ha tsak újra nem kezdené – Ennyi van készen még belőlle:
Rettentő hadakat, vért és egy Nemzeti szörnyű
Bajnokot éneklek! – ’s a’ bús Hadak Istene’ bátor
Hét Fő Hadnagyait! – kik a’ maga lakta-helyéről
Egy Isten vezetése alatt bújdosni kiindúlt
’S mind földön, mind a’ vizeken, mind ellene támadt
Hartzaiban nagyokat szenvedt Europai leg-szebb
Nemzetet, a’ Pannon bóldog mezejére vezették.
Mint a’ tserje között a’ Tölgy – mint a’ ki-derűlt Éjj
Apró tsillagi közt a’ Hóld, úgy fénylik ezek közt
Nagy születésével ’s felséges tettei méltó
Fényivel a’ szörnyű Árpád – az az Isteni Férjfi
A’ kinek áldja porát, még a’ késő maradék is!
Sok történeteken kellett neki menni keresztűl,
Sok hadakon kellett fetskendeztetni ki vérét,
És bár a’ vezető Isten maga tette vezérré
’S bár derekán viselé az erős Hadak Istene’ búsúlt
Fegyvereit, még-is tsak alig győzhette halandó
Vállaival szörnyű bajait míg meg-telepíté
Nemzetit a’ leg-jobb földön, – míg rendele Törvényt
’S alkota olly nemes Alkotmányt, mellyben az időnek
Szennyei közt is az ő fényes maradéki ragyognak
Míg Szentegyházat ’s Óltárt építe vezérlő
Isteninek, ’s a’ megrettent Európa határi
Meg-rázásával nagy lelkű Nemzete fenyét
A’ ragyogó Napnak méltóságáig emelte
’S Istenitől azt nyerte hogy a’ kék éjszaki sarkon
Nemzete drága Magyar Neve tsillag fénybe ragyogjon!
Nemzeti Tűz! Te Magyar Lélek! Haza’ tiszta szerelme!
Bóldog Héliconunk’ szent Szűzei! mellyek az édes
Hangal hódító érzést egyelítetek össze!
Jóltévő Magyarok’ kegyes Istene! a’ kit Etelka
Így nevezett, – ’s mind, mind Édesség Isteni! mind mind
Hintsetek e’ tsendes, ’s árnyékos völgyre világot
A’ mellyben Múzsám koszorúját, hajnali tépett
Rózsából, most fűzi vitéz Bajnokja’ fejére.
A Ti lehelletetek jóltévő életet árúl!
Ott a’ hol éneklek tsendes szellőtske lebegjen!
Balzsam ’s rózsa szagok fussák a’ barna homálynak
Árnyékit, leskődjön az est mosolyogva szemembe
’S mennyei mézetek egy epedő bús fűlemilének
Édes jajja között, a’ szép Íz, gyenge tejével
Lepje-meg a’ híves forrást, hogy majd mikor egy Kert
Gallyas bóltja alatt – a’ hol a’ fényes Buda Vára
Talpait, a’ Gőgös habokon úszó Duna nyalja
Más részről pedig a’ Szerelem, ’s a’ Pannoni Múzsák
Szentelt berke vagyon, ’s élesztő mennyei kútjok,
Ott a’ hol a’ Mesterség ’s a’ Természet is Orczyt
Tiszteli, ott mikor egy szirten énekli Vitézét
Múzsám, ’s a’ hóld fénye alatt epekedve zokogja
A megavúlt emlékezetet – legyen éneke édes!
A ti mosolygástok kezes is ’s nekem életet ígér!