HA haragszol, megkövetlek;
Békélj meg, szép Angyalkám!
Csak azt mondtam hogy SZERETLEK,
’S e’ szóért haragszol rám?
Ki az oka? s’ ki’ hibája,
Hogy kellemed ollyan nagy?
Hogy Te, óh Virtus’ példája,
Szeretetre méltó vagy?
Ha téged szeretni Vétek:
Hányan esnek úgy belé?
’S hogy én legtartósbban vétek,
Magam’ azért bűntetsz é?
Lelj csak egyet, ki szépséged’
Látván (de, mint én, úgy ám)
Ne szeressen mindjárt Téged:
Úgy neheztelj osztán rám.
És ha e’ szómért Szeretlek
Úgy kikelhetsz ellenem:
Egy pár csókkal megkövetlek;
Tsak hagyj holtig vétenem.
Vagy ha e’ Szó úgy megsérte;
Mondd vissza, LILLÁM, Te is:
Én nem haragszom meg értte,
Megbotsátok százszor is. –