Hogy ORPHEUS, – kit az halál’ fijának,
Az Őr-ebtől felfalttnak gondolának,
’S barlangjaikba jajgatának
Hebrus’ szelíd leányai
’S a’ bértzi Ekhó’ hangjai, –
Véletlen a’ kies Hémus’ hegyére
A’ Poklok’ félelmes torkából.
Plutónak zordon országából
Mennybéli lantjával kiére:
Örűltek a’ folyamatok,
*Pontból jav.
Örűlt minden part és sziget,
Örűlt hegy, vőlgy, mező liget,
Örűltek a’ vadállatok;
Főként Eumolpus
1Ovid. Met. L. XI. Fab. 4.
– a’ tanítván’ –
Bús húrjait feligazítván
Zengette Őtet énekén
É úgy örűlt, mint NÉKED Én. – –
*A vers alatt: Csokonay mk.