Hol vagy most
*<szárnyas>
Pégaze! a’ melly mint
*<?ki> a’ melly mint Az áth. szó fölé írva.
az árnyék ölelő
Képzelődés érthetetlen hangokon adja elő,
Szárnyas ló vagy, ’s a’
*<hegyeket>
bértzeket és magos kősziklákat
*<Fenn hejj>
Meg tetéző szárnyaidon hordod a’ Poétákat.
Melly egy pertzbe elő állasz vitzkándozva mint a’ ló,
Mihelyt nagy fennyen kettyeget hozzád
*<parantsol veled> kettyeget hozzád Az áth. szavak fölé írva.
egy rongyos dalló.
És egy pertzbe oda rántod a’ hová parantsolja,
Ha negédes dühödtébe egy két versét mormolja.
Te ki ingyen hozod viszed amaz ingyen élőket
S’ Passus nélkűl országokon
*Jav. ebből: országo<d>kon
keresztül teszed őket.
*<Sőt most ?is>
Plutóné
*<be>
ágyas házáig most
*<?ha> most Az áth. rész fölé írva.
lekalyimpáztatod,
Majd a’ tsillagokon felyűl fel mongolfiroztatod.
Hol vagy most Pégaze! mondom állj ide az udvarra,
Vigy el engem, ha tovább nem legalább Nádudvarra.
Mert nem kapok egy szárnyatlan lovatskát is Kardszagon,
Noha elég nyerít itten a’ Kúnsági pallagon.
Igazán hogy nints Helikon’
*<Pindussa> Helikon’ Az áth. szó fölé írva.
Hegye ezen határnak,
Mert itt a’ szegény Poéták a’ magok lován járnak.
Te jöjj hát elő szárnyas ló, te vígyél haza engem,
Hogy majd ha szárnyas hátadon a’ levegőt kerengem,
ÉS
*Jav. ebből: ’S
meg látom a’
*<szárnyatlan>
Kún Birót szárnyatlan lovon menni
Előtte a’ kalapom se méltóztassam le venni.
Tudom hogy ha a’ Kún Banya meglát, tehenet fejet,
*<Hogy>
’S
*Jav. ebből: a’
a’ Garabontzás Deáknak önként fog adni tejet.
Jövel óh Szárnyas Pégase! Végy fel egy Músák fiját
Ki nem a’ Poetás föben kikoholt Utopiát,
Nem Parnassust avagy Tempét
*A T t-ből jav.
akar rajtad be járni,
Hanem Debretzenbe készűl, hol rég’ kívánják várni.
Tsak a’ Veres toronyig vígy, tsak addig óh Pégaze!
Te is hipp hopp hirivel jársz, óh Pégaze, igaz é?
Jövel, még egyszer szollítlak. – De nem felelsz szavamra,
Jaj, a’ Poétaság mellett rá szorúlok lábamra.
Vagy én Poéta nem vagyok, vagy azok hazudtanak
Kik Poéta fővel néked, szárnyat ’s lételt adtanak.
Úgy van! én lemondok rólad. Ebnek kellesz nem nekem.
Ha már tsak Nádudvarig se tsalhat el ez
*Jav. ebből: az
énekem.
Eladlak. Most
*
Most is Az is szó fölösleges, de nincs lehúzva, értelemszerűen em.
úgy is a’ ló betses: kell a remonda.
Ki magánál nagyobb Urat tart lovának, bolond a’.
*A következő két sor utólag áthúzva:
<Majd a’ egy Magyar Huszár húz farkadra farmatringot,
Nem versre hanem attára portzogtatod a’ fingot. – – – >
De még sem
*Jav. ebből: se, utána: <?most n[em]>
adom el őtet. Menjen inkább tserére:
*<Mindeg>
Jusson osztán akár Magyar akár Czigány kezére!
Még a’ Nyári vásár ugy is rám nézve soká esik,
Ej
*Utólag a sor elé beszúrva.
A’ szárnyas lovat vásár nélkűl is megkeresik.
Nohát betsűletre méltó Kúnsági uraimék!
*Vesszőből jav.
Mondják meg, hogy, a’ ki lovat
*<kíva>
szeretne
*
szeretni Tollhiba, értelemszerűen em.
tserélni, mék?
Derék ló ez a’ mit adok. Homerus is ezen járt,
Hogy vénetske az egy szárnyas lóba nem tesz semmi kárt.
Nem kell ennek sem zabola sem kantárszár soha is,
Kengyel és sarkantyú nélkűl mindent megtesz maga is.
Éjjel, nappal, hegyen, völgyön, vizen egyaránt megyen,
Széllel élvén,
*<hogy ?mint>
nem kell róla gondolkodni mit egyen.
Egy jó loért eltserélem, vagy ha nem jó is nagyon,
Semmi! tsak azt
*<Oda neki!> Semmi! tsak azt Az áth. szavak fölé írva.
adják Kentek, a’ mi
*
mi<llyen>
Kenteknek vagyon.
Nem bánom én legyen sánta,
*<legyen hitvány,>
fél szemű, avagy görbe,
Tsak a’ lábát tudja birni, ’s ne ejtsen e’ gödörbe.