HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Csokonai Vitéz Mihály összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
XXXIV.
Az eltévedtt Lélek.
Ah! hová repűltél,
Lelkem, ’s melly felé?
LILLA’ száján űltél:
Hol vagy? – ott vagy é?

Annyi sok Csókokban,
Ah, hová levél?
Ott vagy é? – azokban
Senki meg nem lél. – –

Látom már; azokb’ a’
Bíborokba űlt,
’S az habzó csókokba’
Torkig elmerűlt.

Ott evez sietve
A’ partok felé.
Kis nyilát nevetve
Nyújtja Ámor bé.

Ennek szálatskáján
Már a’ partra ért,
’S a’ partok’ rózsáján
Nyúgalomra tért.

’S tán porsátoromba
Már belé se jő:
A’ Paraditsomba’ –
Abba alszik ő.

Lágy sohajtozások!
Mellyekenn eltűnt,
Míg a’ csókolások’
Árja meg nem szűnt,

Ah! legyezgessétek,
Míg ott andalog,
Lengve rengessétek,
Míg nyúgodni fog.