HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Csokonai Vitéz Mihály összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
XIV.
A’ DUNA’ NIMFÁJA.
Amott egy Nyárfa’ hívesében
A’ fűzfa köztt
Találni a’ sziget’ mentében
Egy tiszta Közt.

Itt a’ vad Faunok’ irtoványi
Megtetszenek:
Az ősz Dunának szép leányi
Itt fördenek.

Gyakorta a’ habok tapsolnak
Játékokon,
’S körűltök a’ pintyek danolnak
A’ bokrokon. –

Itt förde LILLA is magába,
’S az Istenek
Az égről e’ barlangotskába
Lenéztenek.

A’ szép halandó a’ vizekből
A’ gyepre szállt.
Bámúlja Zeusza’ fellegekből,
És felkiált:

„Haj, Istenek! melly szép Halandó
„Jön ott elő,
„Mint a’ midőn a’ támadandó
„Nap mosdva jő.

„Hószín vállán miként lebegnek
„Szeg fürtjei,
„Görögvén rólok a’ vizeknek
„Sík gyöngyei.

„Csak egy hibát remek tagjába’
„Lelhetni é?
„Nem szebb e síma karja, lába,
„Mint Vénusé?

„Kár hogy nem nézhetünk szemére...
„De erre jő –
„Melly szép!.. Most, most – Egek! Citére!
„Szebb nálad ő.”

És nála minden szebbnek mondja
Az én Tüzem’:
Csak Vulkán, a’ Vénus’ bolondja,
És Mómus nem. –