Ah kedves Szók!
Ah édes Csók!
Eget verek fejemmel.
Ah, áldott légy,
Több jót is tégy,
Cipris! beteg lelkemmel.
Szeretlek – óh,
Ez áldott Szó
Mint hangzik a’ fülembe’!
Ah, kedvel hát,
’S ambróziát
Tölt LILLA mélly sebembe.
Kegyes Cipris!
Még csókot is
Ragasztott ő orczámra,
’S még többet hán’t
Pecsét gyanánt
Az esküvés köztt számra.
Hogy ált’kapcsolt,
Elhaltam volt
Szerelminek miatta,
És lelkem’ sem
Érezhettem,
Úgy lelkihez ragadta.
Általkapám,
’S eltikkadtt szám
Száján egyet czippantott:
Egyet sem szólt,
Csak rám hajolt,
’S egy lángolót pillantott. –
Ah drága jók!
Ah édes Csók!
Nints a’ nektár olly fínom.
Hagyd, óh Cipris!
Még többször is
Ezt a’ nektárt hagyd színom.
Ímé e’ két
Szép Gerliczét
Hozom neked, Citére!
Illy lángban fő
Mind a’ kettő,
’S csókot rak kis kincsére.