HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Csokonai Vitéz Mihály összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
AZ ALVÓ LILLA FELETT.
Nyúgodj csendességgel
Itten, szép Nimfa!
Ládd, melly büszkeséggel
Féd e’ boldog Fa;

Vágyva árnyékozza
Téjszín kebledet,
Melly duplán bóltozza
Márvány szívedet.

Két szemed’ héjjában
Éltem ’s holtom áll.
Csendes árnyékában
Álom, ’s Ámor hál;

Mindkettő szemedre
Rózsalántzot fűz.
Nyúgodj csak kedvedre,
Nyúgodj drága Szűz!

Szép Virágszálotska,
Mind terűlj alá!
Híves árnyékotska,
Szállj lebegve rá!

Édesítsd nyugalmát,
Tiszta Csergeteg!
Jőjjetek: jutalmát
Vénus adja meg.

Kis Zefir! melyére
Csendesen borúlj,
Félfedett csecsére
Gyenge szárnynyal fújj;

Sőt, ha tudsz, lelkébe
Bújj egészen bé,
’S tudd meg, hogy fektébe’
Rólam álmod é?

Nem! – Magam visgálom,
Mit gondol most ott.
Vonj szemére, Álom!
Dupla kárpitot,

Játszodtasd altába’
Kedves képekkel,
Vidd Idáliába,
Hogy ne keljen fel. –

Mennyi ösvényemben
A’ tövisk ’s haraszt!
Majd ropog mentemben.
Ámor! szedd fel azt. …

Ah, melly édes ízzel
Alszik Kintsem itt! –
Pinty, pacsírta, csízzel...
Majd felserken ... Csitt!!