MÚZÁK! a’ kik eddig ollyan jók valátok,
Hogy körűltem nyájas színnel mosojgátok,
Jó szívű, de kitsinyt használó Barátok,
Ketsegtető Múzák: már ISTEN HOZZÁTOK!
Ti ugyan adtatok sok ollyan Napokat,
Mellyekenn tőltöttem víg múlatságokat;
De ha meg gondolom ama’ sok Bajokat,
Néktek köszönhetem egyedűl azokat.
Vagy ti már nem vagytok ma ollyan kedvesek,
Vagy az én Énekim néktek nem ízesek:
Elég hogy nem vesznek fel is a’ Pénzesek
*<,>
Azért bizony már én más dolgot keresek.
Szeret, – azt meg vallom – szeret szívem’ kényje,
De nem vágyok lenni az Ország’ szegényje...
Mit ér az embernek ha van is reményje,
’S azonba üressel tele az erszényje?
Tusculanum ’s Tibur szűlik a’ Lelkeket,
’S ha Cæsar ’s Mecoenas dajkálják ezeket;
Külömben nem lehet várni olly Remeket,
Melly közel érhesse Virgilt ’s több illyeket.
*Ez a versszak új oldalon kezdődik, de nincs beljebb kezdve, ahogy következne, hanem épp fordítva, s innen ennek megfelelően folytatódik a vers.
Ki megy ám a’ főből minden Cadentia,
Ha üres erszénnyel ír az ember fia,
’S ha még azt sem kérdik, hogy van é gázsija,
Tsak szorúljon öszve a’ jó bagária.
Mit ér örökös hírt nyerni Íliással,
’S falunként élödni
*<kóldulni> élödni Az áth. szó fölé írva.
tudós kóldúlással?
Ha nem kérkedhetni semmi Mecoenással;
Jóéjtszakát Múzák Phoebussal ’s Pallással!
Igaz, hogy nagy betse lehet eggy Babérnak,
Melly örök életet szerzett vólt Homérnak:
De tsak ugyan úgy jó lenni ám Voltérnak,
Ha néznek Ferneyi Úrnak ’s Gavallérnak.
Vagy pedig ha sok Úr, módja lévén benne,
A’ Múzáknak szíves áldozatot tenne,
Mellyből a’ Poéta eggy kevés részt venne:
De nálunk ez a’ szám még nem sokra menne.
Más népek közt feles példákat találok,
Hogy mind a’ Királyok, Pápák, ’s Cardinálok,
Mind a’ pénzes Urak annyit adtak nálok;
A’ mennyit nálunk sem visznek
*Az n t-ből jav.
el a’ Bálok.
De minthogy ez nálunk ausländisch Portéka,
Hogy a’ Poétának légyen ajándéka:
Sok szegény Legénynek megtsökken szándéka,
’S köz fényű gyertyáját elrejti a’ véka.
Magamis ez után ti véletek tartok,
Kik élni
*<is>
és nem tsak verselni akartok,
Verbőtzyhez megyek: Ti tán meg nem martok,
Kik a’ Törvény léből moslékot habartok.
Te pedig, Poésis! az egek’ munkája,
Apollónak mézes szájú Leánykája,
Te a’ Szegénységnek Anyja és Dajkája,
*Jav. ebből: ?Dajkádja
Élj vígann! Elszakaszt Verbőtzi’ pennája.
Minden írásimat (mellyek meg maradtak,
’S szűk erszényem miatt köz fényt nem láthattak,
Mecoenásokra is eddig nem akadtak,
A’ kik talám nálunk mind sírba rakattak.
*A zárójel záró része nincs a kéziraton, az olvasó szövegben értelemszerűen pótoltuk.
Bízom az érdemes késő Maradékra,
Melly több szívességgel néz a’ jó szándékra;
Vagy pedig
*Sor fölötti betoldás.
nem hajtván semmi tartalékra,
Pípára rakgatom és vajas Fazékra.