Jer, KAZINCZYM, jer, öleld meg e’ sorokba hívedet,
A’ ki illyen néma szókkal jött köszöntni TÉGEDET.
Honnan? – azt kérded – talám a’ Debretzen’ vidékiről?
Oh nem! Az Hernádi vőlgynek borba fördött széliről.
Hol van a’ Magyar Hazának vetve boldog Édene,
Mellybe múlat, mellybe ébreszt víg Örömnek Istene.
Mint vetődtem e’ meg áldott Főldre? azt ha kérdezed:
Erre vitt tsupán tsak, Édes Emberem, saját kezed.
Olly hatalmas volt fogása, úgy le fogtak ujjai;
Hogy követni Debretzenből kéntelen Csokonay.
Oh de, óh
*<Egek>
minő
*<nagy>
keserve lett az ő
Múzsáinak,
A’ midőn nyomát se lelték ez helyen KAZINCZYnak;
Fel tevék azért magokba, hogy ha fel nem leltenek,
Menjenek Nagy Sámuelhez, tőle hogy hírt végyenek.
A’ Nap a’ magos tetők köztt hintaját már fel tolá,
A’ pirosló estve utját bársonyával rajzolá.
Kezde a’ setétes Éj is vonni gyászos szőnyeget,
A’ szemektől el takarta a’ mezőt ’s a’ kék Eget.
Mit tsináljak? merre tudjak menni Miskóltzon ’s hova?
Estve van – mind esméretlen – így futék ide ’s tova.
Nintsenek sehol Barátim – így hijába fáradék!
Bús sohajtással tehát ez Helynek is bútsút adék.
Estve későn a’ Hegyek
*
Hegyek<et>
köztt útamat vitték magok
A’ setét felhőkbe láttzó tíz tizenkét tsillagok.
Eggy Magyar-kortsmába botlék
*A szó eleje jav. ebből: me
Onga mellett, ’s bé menek,
Hat Leányi egy
*Az e a-ból jav.
Banyának a’
kotzikba űltenek.
Nagy sokára, hogy ki fútta már magát az agg Mad[…]
*A lap sérülése miatt a szó vége nem látszik.
Gazra fektetett; de pénzem néki mind ezért ad[…]
*A lap sérülése miatt a szó vége nem látszik.
Másnap a’ nedves homálynak gyásza hogy fénnyel derültt,
Rósa színnel az
*Jav. ebből: a’
hegy órmon már a’ Hajnal fel kerültt.
A’ le tördeltt tengerik köztt épen úgy menék elé;
Mintha Kármelt látni
*A sor fölött betoldva.
mentem vólna a’ Szent Főld felé.
Végre
Szikszó Városába’ mint szarándok bé juték,
*Jav. ebből: futék
’s Kalastromunk házába ottan Gvárdiánunkhoz futék.
Ott be szállván, eggybe kérdem: Regmetz esne mennyire?
Míg ki szívol két pipával, el mehetsz; nints messzire.
Eggy ökör Tsizmadja mondtta, el menék ökör szován,
’s Fel tevém hogy el masérzok szent Apostolok’ lován.
Meg tudám mások szovából, hogy ha hét mérfőldre nem;
Hatra még is vólna Regmetz. – Puff reményem ’s mindenem! –
Vártam itt: Miskoltzra írtam három ízbe, eggy fiú
Vitte arra el Levélkém’,
*Az L más betűnek indult.
’s hát reményem mind hiú!
Itten eggy hónapja telt el, míg szerentsémet lesém;
Messze Regmetz – senki sem vólt – rajta ekkép’ túl esém.
Békegérhartz, Tempefőim, vélem itten vóltanak,
Kikhez apró verseimmel mások is járúltanak.
Itt Goráni, itt az É-s vers: bár mehetnék most velek
Hív
KAZINCZYMhoz!
*Vesszőből jav.
Kit óh jaj! már tsak ekkép tisztelek.