Chloe. Nem látod a’ sebes fellegek, hogy jőnek,
’S mint tsattog már háta megett az erdőnek,
Jer Kedves Dámonom, mert már az el-terűltt,
Fellegek éjjele főldünkre reá ült.
Dámon. Dörögjön bár, de ha Chloé kezd beszélni,
Meg-némúl a’ dörgés, nints hát miért félni,
A’ ménykövek tsak a’ Tirannusért égnek,
De a’ mi Csókunkkal nints baja az Égnek.
Chloë. Istenek, hagygyatok békét a’ mezőnek
Mert az ártatlanság gyermeki itt nőnek,
Kiváltt a mÿrtusnak, mert tsak e’ hallgatta
Mikor Dámon nekem megesküdtt alatta.
Dámon. Néked esküdtem meg hóltig: Ti hally
atok,
*hallyátok
Villámok! ’s meg rontott hitem boszszúllyátok,
’S méltán haragudván meg rontott hitemre,
Búsúltt menykövetek tsapjon-le fejemre,
Chloë. Oh nem! irtóztok
*Másolási hibáról lehet szó, sem logikailag, sem verstechnikailag nem illik ide a szó, az eredeti kéziratban inkábbirtóztatóállhatott (ld. CsÖM. II. 677. 17.).
menykövek nem, bár a’
Nékem tett hitet meg-szegi valahára,
Kedvezzetek néki, ’s régi indúlattya
Változásának én legyek áldozattya.