Minden munkák között azok a’ Szótárok
Mellyeknek szélessen ki terjed határok.
De minden Szótárok között nem azok é
A tágasok? mellyek a’ sok Vallásoké
Olly fel járhatatlan ezeknek mezeje;
Hogy nem elég arra eggy ember ideje.
Tsak Istent a’ népek a’ mennyit tisztelnek,
Ezeknek számával sok Tómusok telnek.
Tsak a’ Görög ’s Deák Isteneknek, szabott
Banier Apátur tizenkét Darabot.
Jablonskinak pedig az Egyiptombeli
Istenekkel három könyve vagyon teli.
A’ sok Szer-tartások’, Papok’, és Templomok’
Számával telnének millyen Laistromok?
Erős vállok terhe Hospinián maga,
Pedig ennek tsak eggy ösvényén ballag a’.
Hát még ha mind ezen szét akarnál menni;
Mennyi sok költséget ’s útat kéne tenni?
Eggy bölts út mutatód légyen azért ebben,
Ki vezessen a’ szebb úton ’s rövidebben.
Kérded? a’ rövidebb vagy szebb útat járd é?
Az a’ Koecher uta, e’ meg a’ Picardé
A’ Német Kalauz, e’ pedig Frantzia
Ez a szép, a’ rövid útat keresi a’.
Amaz követőjit hamar át vezeti,
Ezt el hagyja, amazt tsak távól nézeti.
De ez minden részét rendre meg mutatja,
’S Társát sok gyönyörű dolgokkal múlatja.
Itt van mind a’ rövid, mind a’ szebbik róna:
Mellyiken indúljon; áll az útazón a’?
De az én tanátsom eggy jobb módot választ,
Meg mondom: adj elébb kérdésemre választ:
Öszve nem járhatod e’ széles környéket,
Szeretnél azonban látni eggy vidéket;
Ha Picard útán mégy, tám el sem érsz oda,
Koecher pedig azt sem mondja meg mitsoda.
Szeretnél é azért ollyan mesterséget
Melly eggyszerre arra’ helyre vinne téged?
Hogy a’ többek között az én babonám a’
Mogolhoz ragadna, hol lakik a’ Láma.
Így sok fáradságot ’s munkát meg nyerhetnél:
Még is kivánt hellyed pontjára érhetnél.
Látom, hogy ez néked igen kedves lenne:
Semmi boszorkányság hanem lenne benne.
Ez a’ Hajnal sebes szárnyát nem kivánja
Maradhat Medea repülő sárkánja,
Nem kell Triptolemus nyargaló hintója,
Dedalus a’ szárnyát másnak viaszolja;
Nem szükség e’ végre semmi nagy babona
A’ ki ezt mind véghez viheti
Broughton*
Brougthon Sh., em.
a’.
Ő mindjárt a’ hova mondod oda viszen,
Akar szárazon kell menni, akar vízen.
A’ Hottentotákat akarod é látni,
Isteneket miként szokták ők imádni?
Kövesd őtet: el visz’ Afrika végére;
Ügyet sem kell vetned a’ többi részére.
De azt mondod: Hát az olly Mercuriusért
Mit adjak én, a’ kit tsak az eggy Anglus ért?
Értik ezt a’ Frantzok, értik a’ Németek,
Értik ezt majd minden tsinosabb Nemzetek.
Ha eggyet sem értesz: ne félj meg jelenti
Magyar hangon minden titkait Mindszenti.
Sőt Broughtonnál jelent neked még többet ő
Többet mond a’ Tolmáts mind sem a’ Vezető.
Áldjad tehát annak nevét Magyar Nemzet!
Kit Hazád nyelvednek illy diszére nemzett.
Ha (a’ kit hamar el vitt az irigy Halál)
Pétzelihez tsak nem háládatlan valál:
Mutasd szívességed annak meg maradott
Barátjához, a’ ki érted így fáradott.
Ne légy a’ leg nagyobb elmékhez mostoha,
Kiket bé nem fog a’ hallandóság moha.
Állits inkább nékik gyémánt oszlopokat:
Hogy látván a’ késő maradék azokat,
Hullasson felettek öröm könyv záporát
Áldván a’ köz hasznú Hazafiak porát.
*A vers alatt a költő neve: Csokonai V. Mihály.