*Az első sor előtt + jel áll.
1. Míg a’ méheket jártokban,
Mézekre nyílt virágokban,
Valakik meg nem sértik:
*
sertik em.
Addig vig sibongásokkal,
Mézt hozo indulatokkal,
A’ vig tréfát el értik.
2. De ha tsufot ejtnek rajta,
Nem kell nálla mérgesb fajta,
E’ gyengéded állatnál:
Semmi őt nem nyugtathatja,
Szép jo szivét meg nem hattya,
Haragja tőbb edgy latnál.
3. Míg valami nem zavarja,
Fenekét fel nem kavarja,
Tsergedező pataknak:
Addig kristálly szin tsepjei,
Ezűst szinű gyöngy vizei,
Szivek őrőm sokaknak.
4. Igy mig a’ vig Poétáknak,
Hellye van nálok tréfáknak,
Addig szemek ragyognak:
De ha néki szomorodnak,
Valamibe háborodnak,
Haragokba morognak.