Mikor a’ rekegő béka bé köszönte
A’ hűs estvén, belém illy képzetet önte
Ah Egek! a’ Világ baját tsak nevetem
Mikor a’ hült fűre testem le tehetem.
A’ mely az ugráló vért meg hivesiti
’s mely a’ gondolkodó elmét meg frissiti
Ti az égből jövő kedves lehelletek
Zefirkék! mellyemre kérlek repüllyetek.
Itt a’ szent árnyékban, ah! szép képzeletek
Mulandó társaim, hadd legyek veletek.
Ah! ti élet adó kedves párázatok
Mely eleven lelket mellyembe adtatok.
Itt a’ bujálkodó pazér természetnek
A’ leg jobb izek is tudom engedhetnek.
Nézd a’ hizelkedő füvet, ’s szép virágot
Melyet még semmi szél foga meg nem rágott
Mely gyenge szárakon állanak mellettem.
Hogy reszketnek, pedig lassan lehellettem.
Nézd e’ sok szinekkel játtzi szép sereget.
Mely tzifraságával meg győzi az eget.
Hogyha vetekedni akar Salamonnal
Királyi pompával meg győzi azonnal
Óh ti élet adó híves lehelletek
Töllem egy kevéssé még el ne menyetek.
Egy szóval tsak éppen ezt bizom reátok.
Hozzám minden virág Nectárját hozzátok
Azzal újjittsátok heregő mejjemet.
Mig a’ sült virágok sirja el nem temet.
Oh! ti élet adó hives lehelletek
Töllem egy kevéssé még el ne mennyetek.
Itt az árnyékoknak szent sátora mellett
Melyre hév szátok már gyakorta lehellett
Ti kedves Zefirkék! ti estve magatok
Egy nyugtató sátort keringve fonnyatok
Oh! ti élet adó hives lehelletek!
Tőllem egy kevéssé még el ne mennyetek.