Mutogattya magát a’ pompás természet.
Mesterség tzifrái tündőkőltet készet.
Aldott
*Áldott
természetnek kies lako hellye
A nyájas őrőmők legelő mezeje.
Hol az ártatlanság vidám képe őrűl
Kedves győnyőrűség tántzolva jár kőrűl
Ártatlan mulattság emelte magának
Örőkős sátorát kertébe Florának
Itt Zefir virágit mikor tsokolgattya
Edesen
*Édesen
illozgat menyei harmattya
A termő gyűmőlts fák majd hogy egy mást érik
Egyről gyűmőltsőket vékával is mérik
Már Priapus is fel állott az
all
ora
*állóra
Hogy ha majd nem vigyáz, meg bűnteti Flora
Itt a’ víg őrőmők ’s
*Talán utólagos betoldás.
nyájasság egy mással
Tantzolnak
*Tántzolnak
öszve font karral Zefirussal
Egy szép
*<kies>
forrás tsereg
*A sor fölött betoldva.
e kert kőzepében
Ninf
ak
*Ninfák
gyengédedett f
ai
*fái
nőtt szél
eben
*szélében
E szép kies kerthez kőzel egy fojo viz
Mellyből sok plánt
akra
*plántákra
hárul böv édes iz
Nem messze a’ parthoz van egy szép zőld tsere
Mellybe a’ bu soha bé menni nem mere.
Egy magos kö szikla a’ habok mérgétől
Orzi
*Őrzi
e kies hejt észak hideg
etől.
*hidegétől
*A vers alatt: Vege.