Ha a’ Múzsa kevés alkalmatosságra-való versezetekkel fog szolgálni, annak azt az okát adja, hogy a’ Thémis’ és a’ Polítika’ tornátzában még kevés ideig múlatván, az ollyanokba könnyen meg találna botlani. – E’ szerént tehát ő tsak bőltselkedni fog, ’s néha néha tréfálódni. Mind a’ kettőt véghez kívánja pedig vinni, hogy az Érdemes Olvasók’ mind a’ két Nemének udvarolhasson.
Ez okon, alázatosan ki kéri a’ nyájasabbakban gyönyörködő Ifjú Szívektől, hogy ha néha rántzba* szedett homlokkal a’ Zénó’ palástjában jelenik is meg, el ne kedvetlenedjenek tőle. Úgy színtén méllységes tisztelettel reménykedik a’ valódi bőltsességű Ősz Fejeknek, hogy ne kátói keménységgel méltóztassák meg ítélni, ha amazoknak kedvekért ollykor ollykor enyelgő tekíntettel áll is elő a’ Zaffó’ könnyű kantusában. Ő ollyan eggyűgyű, hogy mindennek óhajtana tetszeni; pedig én már eleget mondottam néki, hogy az lehetetlenség.
Kívántam még azt a’ híradást is tenni, hogy ha az Érdemes Olvasó Urak és Asszonyságok közűl némellyek, az ezen írásba előfordúló Daloknak kótájit magok múlatságokra meg kívánják szerezni, kész szívességgel fogok szólgálni azokkal is jövendőben: mert Hazánkban még muzsikához való typographia nem lévén, rézre kell metszeni a’ kótákat, az pedig időbe is, kőltségbe is sokba kerűl.
Ezt a’ tsonkaságot pedig, a’ mit a’ könyv’ eleje ’s az előbeszéd tsinált az árkusba, jövő Kedden két árkussal fogom ki pótolni. – Addig is magamat és Múzsámat nagy Érdemű Olvasóimnak Kegyelme és Pártfogása alá mélly tisztelettel és alázatossággal botsátom, ’s Bennek a’ Hazának sok szerentsét kívánok. Írám Pozsonyban, 1. Nov. 1796.