Írta: Csokonai.
*Alatta kézzel: Vitéz Mihály.
Debreczenbenn 1800
Rajzolta és metszette Erőss Gábor ur a’ Ref. Coll.
A
szépség’ Ereje
A Bajnoki Szívenn.
Questo fu il premio del mio
lungo amore.
VICINI.
Debreczenbenn,
Szigethy Mihály által.
1800.
A
Szép Jeanettéhez.
kisaszszony!
Sem a’ hiú katzéroknak, minémű ama’ zápor beszédű Stutzer, s amaz agyatlan szép Coquette, sem a mély Lelkek’ számára nem írok én: mert ezeket meg nem érdemlem, amazok meg nem érdemlenek. A Múzsáknak legjobb baráti a GRÁTIÁK: én is ezeknek képviselőit keresem fel – a kik éreznek, a kik gondolkodnak, a kik valódi nyájasok, és szép ortzájokból a szép lélek tündöklik ki. Szóval: a kik ollyanok, mint a kisaszszony,
„Die, mit dem Gürtel der Wenus geschmückt,
„Die Seelen fesselt, die Augen entzückt, –
hogy az én kedves Wielandom’ igéivel éljek.
A mi szép, hogy ne tudná, mi a szép? s ki ítélhetné meg jobban a mások érzéseit, mint a kik magok tsupa érzékenyek? Úgy ís az Aszszonyszeméllyel vele születik s a szerentsés nevelés által ingerlőbbé (reitzend) válik valamely kellemetes Bizarria; mely a Poétákat férjfitársaiktól megkülömbözteti. Így tehát az érzékeny szépeknek tetszését megnyerem: a természet maga szól én mellettem, s még előre kontót merek tenni a poéták’ borostyánjára. –
„Me iuuat in gremio doctae legisse puellae,
„Auribus et castis scripta probassè mea.
Ha jelenlétemkor nem elég vagyok az ő múlattatásokra: kirepűl lelkem, testemnek gyarló kalitkájából, s mint a magános filemile látatlanúl zeng ő körűltök. És a Kisaszszony tudom oly jó érzésű leszsz, hogy néha a külfőldi Kanárikról nem átalja figyelmét az itthonni bokrok’ madárkái felé is fordítani.
Mostan pedig e kis Ajándékot méltóztassa tőlem kegyesen elfogadni: s megjutalmaztatni, azzal, a mit Nemes szívű BORBÉLYja ezerekért nem adna, – – életádó pillantásával. Úgy igyekeztem, hogy belsője kűlsője méltó legyen a’ Grátziákhoz, méltó a’ Kisaszszonyhoz. – Magamat a mi illet: az én külsőm ollyan, mint a’ magának hagyott természet; Belsőm hasonló a Tavaszhoz, mely mikor borongós is, játszik és teremt. – Tsókolom kezeit!
Miskólcz. d. 25-Jul. 1800.
Megúnta Márs a hartzoknak
Orr-prüszköltető porát,
S elhagyá a Bajnokoknak
Vérbe fördött táborát.
Ama zőld hegyek’ meljékén,
1
A Miskólczi s több magyar-nektárt termő hegyek’ alján fekszik
Zsoltza,
a Sajó vize mellett.
*A szerzői magyarázatok végjegyzetként a Szükséges Jegyzések cím alatt találhatók.
Hol a nektár tsordogál,
Hol a Zsóltza’ szép vidékén
Sajó végig tsordogál,
Széllyelnézett egy szép este,
És oly helyet keresett,
Hol elfáradt vitéz teste
Nyúgodjon egy keveset.
Úgyis VAYt
2
Zsoltzán lakik üres napjaibann Mélt. Vajai Báró Vay Miklós Ő Nagysága, Ts. K. Ingenieur Kapitány, 1797-benn a Szabóltsi Insurgens Ns. Seregnek Oberstere, most a Debreczeni és vidékebéli Salétromfőző helyeknek birtokossa.
jól esmérte,
E Hazánk’ Nagy-emberét,
Ki felkötötte vólt érte
A Nemesség’ fegyverét.
És a ki most azért vájja
Debretzennek dombjait,
Hogy bő étekkel táplálja
Az ágyúk’ éh gyomrait. –
Itt akart hát megpihenni
A hadaknak istene,
Únalmára kezdvénn lenni
A feldúlt várak’ szene.
Ruháját leterítette
A Sajó’ zőld partjain,
Fegyverét a szél lengette
Egy vén füzfa gallyain.
Melynek ritkás árnyékára
A hóld lengő fényt vetett,
S a Márs’ füstös bajuszszára
Irtózva tekingetett.
––––——
Nyúgodj, szelídíthetetlen
Isten! nyúgodj egy kitsint,
Majd a trombiták’ kegyetlen
Hangja ismét kardra int.
Nyúgodj! ím a lármás hadnak
Fegyvere most nem zörög,
Tsak e’ patak zúg s álmadnak
Únszolására tsörög. –
De ébredj fel! a tserébe’
Egy szép szűz megszólala,
Jőn a kedves-kellő
hébe,3
Hébe az ifjúság Istenaszszonya, ki az Istenek’ asztalán adogatja fel a halhatatlanító nektárt s ambróziát.
Az ifjúság’ angyala.
Ébredj! ím zőld pálmaágot
Tart kezébe s hozzád jő,
Hogy a vitéz bátorságot
Benned megtisztelje ő.
––––——
Úgy van: Mársnak homlokára
Tábori koszorút fűz,
Bíbor szájával szájára
Egy pár tsókot vét a szűz,
Megkötözi friss rózsával
Vasba burkolt karjait,
S Vénus’ övszorítójával
4
A görög elmének szép találmánya a Vénus övedzője, szépen leírja Tasso is, mikkel piperézte fel Vénus quel Cinto, di quello ella avea il bel fianco succinto.
Megbékózza lábait.
„Kelj fel, Vitéz! (úgymond néki)
„Esmérd meg érdemedet,
„Ím a Vénus’ ajándéki
„Megtiszteltek tégedet.”
Felkél a Táborok’ atyja
E szókra az álomból,
Hébét gyengén tzirólgatja,
És a szép szűznek így szól:
„Légyen BORBÉLY Kapitányé
5
T. N. V. Roffi Borbély Gábor Úr betsűletből nyugvó Ts. K. Kapitány. Itten mint Vőlegény.
„Ez a pálmakoszorú,
„Rózsád a’ legszebb Leányé:
„Engem vár több háború.
„Most jőjj velem.” – E szavára
Elhagyák a patakot,
És béindúlnak Zsóltzára,
Hol az a VAY
6
Mélt. Vajai Vay Jo’sef Úr; Ts. K. Tanátsos, ez előtt a Fels. Helytartó Tanáts’ Tanátsossa, most a Fő T. Tiszamellyéki Superintendentziának s a Ns. Sárospataki Ref. Kollégiomnak Fő Kurátora.
lakott,
Ki hajdan mint Politikus
Tündöklött a hazába,
Most mint egy magyar Atticus
7
Attikus, Római főember, az akkori Világ legnagyobb embereinek s a Tudományoknak barátja. Egy házi Hérós. Midőn az ő élete’ leírását ólvassuk, alig hihetjük, hogy ő ember vólt! – illy gyarló, illy Hobbes’ ideájához szító ember, mint a mi Világunk’ fijai!
Nagyobb önnön magába,
Kinek szárnya alá vonja
A magyar Pindus magát,
A hegyalja’ Hélikonja
Ugy nézi mint tsillagát.
––––——
BORBÉLYt, ki már ZSANÉTjával
8
T. N. Vajai Vay Jeanette (ólv. Zsanét, magyarosann Johanka) a Mélt. Cons. Úr’ Kisaszszonya, s a Kapitány Úr’ mátkája.
Szép reményét érlelé,
Nemes szivű
Barátjával9
T. N. N. és V. Pankotai Jósa Gábor Úr, Aranysarkantyús Vitéz, több T. Vármegyék’ Táblaűlője, Tisza Füreden.
Mávors éppen itt lelé,
JÓSA tartá a Leánynak
S a Vitéznek karjait;
Szól Márs, és a Kapitánynak
Nyújtja pálmaágait;
„Hozzám mindenkor hív vóltál,
„Érdemed már elég nagy,
„Hazádért sokat hartzóltál;
„Munkát győztél: ember vagy!
„Felhágtál a betsűletnek
„Oly poltzára már te is,
„Hová sokan nem érhetnek
„Késő vénségekbe is:
„Mondj tehát válét a hadnak,
„Érdemes vitéz személy!
„Hogy hazádnak és magadnak
„És a békességnek élj.
„Nesze ez a véres pálma,
„A mellyért fáradt szablyád:
„De díszesebb kints is száll ma,
„Óh nemes bajnok, te rád.
„ZSANÉT ez, kinek szemébe
„Ragyogva olvashatod,
„Hogy a bóldogság’ ölébe
„Arany időd’ várhatod.
„Letörli bársony hajával
„Poros izzadtságodat,
„Tsókolván rózsa-szájával
„Gond-lepte homlokodat.
„De még, hogy próbára végyem
„Férjfi szíved’ várfokát,
„S annál édesebbé tégyem
„Ily szép kintsed’ birtokát:
„Kerengést hányok tzélodba
10
Két esztendőnél tovább várakozni: tsak egy Borbély tud, ’s tsak egy Zsanét érdemli azt.
„Meggátolom útadat,
„Ha nem tsüggedsz szándékodba,
„Elnyered vártt váradat.
„Tűrve méltó feltalálni
„Egy halandó Grátziát;
„S katona-dolog kiállni
„Fijam, a strapátziát!” –
Hébe a fűzér-rózsával
Mindjárt öszveköti hát
A Vitéz’ pardupéjával
A szép Kisaszszony’ haját,
Sőt kezeket is kezekkel
A rózsa-nyűgbe veti,
S mond: „Nem tserél istenekkel
„A ki egymást szereti!
11
Mann und Weib, un Weib und Mann
Grünzen an die Go’theit an.
Die Zauberflőte.
„Truttzoltok a halandóság’
„Nyomorúlt határain,
„A’ kőltsönös hajlandóság
„Hord a menny’ tornátzain.
„Kérdjétek meg a hazának
„Terhétől fáradt VAYt,
„Ki adott erőt vállának,
„Édesítvén bajait?
„Nem az ő szíve felének
12
Mélt. Botsári Motsáry Erzsébet Aszszonyság, a Mélt. Cons. Úrnak Hitvese.
„Ritka tálentoma-é?
„Nem a ZSANÉT’ szép képének
„Szép originálja-é?
„Úgy van: az eltikkadt virtus
„Megújítja erejét,
„Midőn egy szerelmes mirtus
„Hűsíti forró fejét. –
„És te szép Szűz, örűlj néki
„Hogy Vitézhez kaptsolnak,
„Mert leghívebb martaléki
„A Vitézek Ámornak.
„Lám-hogy a’ szép Aszszonyságnak
„Róma is lágy rabja volt,
„A ki előtt fél világnak
„Térde hajdan meghajolt.
13
Holberg’ elmés jegyzése, hogy a régi Rómaiak feleségeiknek szolgálván, mind a Világon uralkodtak: a mai Olaszok azokon uralkodván, rabjai sok Nemzeteknek.
„Te is e hódíthatatlan
„Szívenn uralkodni fogsz;
„Mihelyt hasonlíthatatlan
„Képeddel rá mosolyogsz.
„Szeresd; mert a kik betsűlni
„Tudják a Vitézeket,
„Tudnak a hazának szűlni
„Ők is vitéz gyermeket. –
„Kívánom is, díszesedjen
„Két nemes Ház véletek,
„S hazátok vele kérkedjen
„Hogy sok héróst szűltetek,
„Kedves nevetek’ ditsérjék
„Annak késő fijai,
„És ebben is megesmérjék,
*
megesmérjek sh., em.
„Hogy köz-jóra élt VAY!!”
––––——
JÓSA pedig, hogy szent tzélját
A két pár elérheté,
Barátját és barátnéját
Tsókokkal hintegeté.
Mondvánn: „Húgom, ma rád szálla
„A bóldogság, úgy-e jó? –
„S úgy-é Drusza, nintsen nála
„Szebb Kapitány-penzió?” –
Dieux! de quels doux plasirs s’ enyvrent, deux époux,
Dont l’Amour a formé la châine fortunée!
BERQVIN.
*A vers után következnek a végjegyzetek Szükséges Jegyzések címmel.