Kapcsolattörténet: Szentgyörgyi József (1765-1832) debreceni orvos (vö. Elekes, 1937), írt verseket, valamint természetrajzi tankönyvet, amelyet a kollégium rézmetsző diákjai illusztráltak (1803). Csokonait és Kazinczyt egyaránt kezelte, mindkettőjükkel baráti viszonyban volt. A költővel való kapcsolatáról kevés adat maradt fenn, annyi azonban feltételezhető, hogy érintkezéseik nemcsak alkalomszerűek lehettek. A Szentgyörgyi József naplójából készült kivonat alapján Halmy Mária a következőképpen foglalja össze kapcsolatuk történetét: „Ismeretségük 1800 decemberében kezdődött, karácsony előtt ebédre voltak hivatalosak Vayék Benedek ref. püspök, Csokonai és Szentgyörgyi. Lehet, hogy már előbb is találkoztak, de a naplóban ez az első feljegyzés. A következő adat arról szól, hogy Szentgyörgyiéknél ebédeltek Prof. Martini és Csokonai 1803. február 4-én. Megkedvelték egymást, mert irodalmi munkásságuk sűrűn összehozta őket. Már ez év májusában megajándékozta Csokonai Virág Benedek Léliusával. A következő bejegyzés 1805. jan. 5. írta, hogy Csokonai a »Debretzeni Chronikáját« odaadta olvasni.” Ezután megemlíti, hogy január 6-án Fazekas Mihály adta oda Szentgyörgyinek Csokonai verseit (vö. erre nézve Julow, 1982, 154., 489. l.), továbbá leírja a költő halálának ismeretes körülményeit, majd így folytatja: „Másnap a temetésen Kazinczy Ferenc és felesége is ott voltak, Szentgyörgyiéknél szálltak meg. Február 1-én ezt írta naplójába: »Csokonainé Aszszonyom (a halott özvegy édesanyja) emlékezetnek okáért a 1 amitie bankótartójával boldogult barátomnak megajándékozott. Az írásainak által nézését reám bízván, hozzám egy részét által küldötte.« Több mint két hétig tartott ez az átnézés és 16-án visszaküldte. Még két ajándék is érte Szentgyörgyit Csokonainé részéről. Egyik még abban az évben áprilisban, kapott a »Lillá«-ból egy példányt. A másik akkor volt, mikor a leányai 10–12 évesek voltak, akkor ők kaptak Csokonainétól egy-egy »Lillát« ajándékba. Ez már 1809-ben újévi ajándék volt.” (Halmy, 1993, 342–343. l. A szerző, Szentgyörgyi József ükunokája, leírja, hogy az eredeti napló a II. világháború idején elpusztult, részletei az ő nagyapja, Szentgyörgyi József unokája által készített kivonatból ismeretesek.)
Csokonai említést tett
Szentgyörgyi Józsefről Mátyási Józsefhez írott levelében (ld.
Mátyási válaszát
*), az
Amaryllisben.
Kazinczy általa üzent a költőnek (vö. az 1804. február 14-i levelet,
* valamint
KazLev. III. 234. l.), s valamilyen szerepe volt az
Ilosvay Krisztinával kapcsolatos ügyben is, amikor
Batsányi,
Kazinczy és Csokonai útjai összefutottak (ld. erről a Csokonai Félix-fürdőn című résznél
*).
Kazinczy nekrológjában a következőket olvashatjuk: „Utolsó nyavalyájában a mi nemeslelkű
Szentgyörgyink volt mind orvosa, mind vígasztaló barátja.” (
CsEml. 281. l.) Erről Csokonai is megemlékezik, többek között
Bek Pálhoz írott 1804. november 10-i levelében: „
A’ Koporsó’ széléről, mellyből tudós és hív Orvosom szabadíta ki, és hogy belé vissza ne essem, most is jobb kezén tartogat, – onnan írom ezt a’ Levelemet.”
* Gál László emlékezése szerint pedig még utolsó szavaiban is a doktorral kapcsolatban tréfálkozott (ld.
CsEml. 401., 408. l.).
Szentgyörgyi József a költő halála után aktívan közreműködött Csokonai műveinek kiadatásában is.