Széchényi Ferenccel Csokonai az 1796-os pozsonyi országgyűlés idején került kapcsolatba, ennek mibenlétéről az 1798. január 23-i levélben
* foglaltakon túl még egy helyen olvashatunk, az ugyancsak
Széchényinek írott 1802. január 9-i levélben: „
szerentsém van nékem is háládatosan emlékezni arról, midőn az 1796-diki Diétakor, a’ Magyar Múzsának kiadásával Hazám’ Kikötőhelyében hajótőrést szenvedtem, és tsak Excellentiád méltóztatott a’ habok közűl való kivergődésemre 16 Aranyat resolválni: de a’ melly megbetsűlhetetlen Grátziával, újabb fergeteg’ felzúdúltta miatt, mégis tsakugyan nem élhettem.”
* Ha az 1798-as levél
* megfogalmazása megengedi is annak feltételezését, hogy
Széchényi gróf támogatta Csokonait a Diétai Magyar Múzsa megjelentetésében (vö.
Vargha, 1986, 118. l. és
Vargha, 1991b, 108. l.), az 1802-es levél szövegéből az derül ki, hogy csak a szándék volt meg
Széchényi Ferencben, Csokonai valamilyen oknál fogva („
újabb fergeteg’ felzúdúltta miatt”) nem élhetett a segítséggel.
A költő a
Lillától való elválás után Somogyba utazott, ahol részt vett
Széchényi Ferenc főispáni beiktatásán, melyre üdvözlő verset írt, s ugyanekkor egy másikat is
Széchényi Ferencnének (
Ízis és Osiris). Kapcsolatukat az 1802. január 9. levéllel
* újítja fel Csokonai. A következő egy év alatt nyolc levelet váltanak, továbbá még négyet ír a költő
Széchényi Ferencnének, s
Kultsár István is bekapcsolódik az üzenetek továbbításába. A levelek tárgya 1802 elején
A’ Tavasz kiadása, az ajánlás körüli problémák tisztázása volt, majd pár hónapos hallgatás következett. Csokonai a gróf kívánságát tulajdonképpen figyelmen kívül hagyva adatta ki
Kleist-fordítását, így csak nagyon óvatosan mert ismét közeledni Széchényiékhez, tartva haragjuktól. Mikor úgy vélte, nem kell félnie, a
Széchényi-féle bibliotéka könyvtárosi állásáért folyamodott, s közben levelében
* megírta új irodalmi programját, kérését alátámasztandó. Az állást nem nyerte el, viszont kapott egy példányt a könyvtár nyomtatott katalógusából, 1802–1803 fordulóján erről leveleznek, tisztázva az elkeveredett levelek miatti félreértéseket. Ekkor végre eljuttatja a Széchényi házaspárhoz a
Kleist-fordítás dedikált példányait is, majd a nyáron megköszöni a jutalmul kapott pénzajándékot Ezt követően már csak elszórtan maradtak fenn levelek: egy töredék,
* amelyben a
CsAD. cenzoráltatásához kívánt segítséget kérni, valamint egy levélváltás könyvkölcsönzés ügyben, 1804 nyaráról (június 15
* és szeptember 5
*). Közben több verssel is tisztelgett Széchényiéknek (
A’ Szélhez, A Nagyméltóságú Gróf Széchényi Ferenc Ő Excellentiája Nemzeti Könyvtárjára, melly hozzám Kúltsár Úr által érkezett), s a grófot mint fő támogatóját „
Czenki Nap”-jának nevezte (pl.
Amaryllis).