Csokonai Vitéz Mihály összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

Kapcsolattörténet: Széchényi Ferenc gróf, (1754-1820) Széchenyi István apja, 1798-tól Somogy vármegye főispánja. Felvilágosult jozefinista szellemisége közismert volt, az ő titkáraként szolgált a jakobinus mozgalom egyik vezetője, Hajnóczy József. A későbbiekben irodalompártoló és könyvgyűjtő tevékenységére fordított egyre nagyobb hangsúlyt, gyűjteménye alapozta meg a Magyar Nemzeti Múzeumot, majd a róla elnevezett könyvtárat (vö. Fraknói, 1902; Olofsson, 1940; Poór, 1988, főleg: 162–179. l.).

Széchényi Ferenccel Csokonai az 1796-os pozsonyi országgyűlés idején került kapcsolatba, ennek mibenlétéről az 1798. január 23-i levélben* foglaltakon túl még egy helyen olvashatunk, az ugyancsak Széchényinek írott 1802. január 9-i levélben: „szerentsém van nékem is háládatosan emlékezni arról, midőn az 1796-diki Diétakor, a’ Magyar Múzsának kiadásával Hazám’ Kikötőhelyében hajótőrést szenvedtem, és tsak Excellentiád méltóztatott a’ habok közűl való kivergődésemre 16 Aranyat resolválni: de a’ melly megbetsűlhetetlen Grátziával, újabb fergeteg’ felzúdúltta miatt, mégis tsakugyan nem élhettem.”* Ha az 1798-as levél* megfogalmazása megengedi is annak feltételezését, hogy Széchényi gróf támogatta Csokonait a Diétai Magyar Múzsa megjelentetésében (vö. Vargha, 1986, 118. l. és Vargha, 1991b, 108. l.), az 1802-es levél szövegéből az derül ki, hogy csak a szándék volt meg Széchényi Ferencben, Csokonai valamilyen oknál fogva („újabb fergeteg’ felzúdúltta miatt”) nem élhetett a segítséggel.

A költő a Lillától való elválás után Somogyba utazott, ahol részt vett Széchényi Ferenc főispáni beiktatásán, melyre üdvözlő verset írt, s ugyanekkor egy másikat is Széchényi Ferencnének (Ízis és Osiris). Kapcsolatukat az 1802. január 9. levéllel* újítja fel Csokonai. A következő egy év alatt nyolc levelet váltanak, továbbá még négyet ír a költő Széchényi Ferencnének, s Kultsár István is bekapcsolódik az üzenetek továbbításába. A levelek tárgya 1802 elején A’ Tavasz kiadása, az ajánlás körüli problémák tisztázása volt, majd pár hónapos hallgatás következett. Csokonai a gróf kívánságát tulajdonképpen figyelmen kívül hagyva adatta ki Kleist-fordítását, így csak nagyon óvatosan mert ismét közeledni Széchényiékhez, tartva haragjuktól. Mikor úgy vélte, nem kell félnie, a Széchényi-féle bibliotéka könyvtárosi állásáért folyamodott, s közben levelében* megírta új irodalmi programját, kérését alátámasztandó. Az állást nem nyerte el, viszont kapott egy példányt a könyvtár nyomtatott katalógusából, 1802–1803 fordulóján erről leveleznek, tisztázva az elkeveredett levelek miatti félreértéseket. Ekkor végre eljuttatja a Széchényi házaspárhoz a Kleist-fordítás dedikált példányait is, majd a nyáron megköszöni a jutalmul kapott pénzajándékot Ezt követően már csak elszórtan maradtak fenn levelek: egy töredék,* amelyben a CsAD. cenzoráltatásához kívánt segítséget kérni, valamint egy levélváltás könyvkölcsönzés ügyben, 1804 nyaráról (június 15* és szeptember 5*). Közben több verssel is tisztelgett Széchényiéknek (A’ Szélhez, A Nagyméltóságú Gróf Széchényi Ferenc Ő Excellentiája Nemzeti Könyvtárjára, melly hozzám Kúltsár Úr által érkezett), s a grófot mint fő támogatóját „Czenki Nap”-jának nevezte (pl. Amaryllis).