Kapcsolattörténet:
Schedius Lajos (1768-1847) 1792-től az esztétika tanára a pesti egyetemen, közreműködik az első pesti magyar színtársulat szervezésében és az Uránia körénél is feltűnik, szerepe itt a szerkesztésben nem túl jelentős, annál fontosabb viszont a szellemi orientáció kialakításában (ld. minderről
Szilágyi, 1996, 127–144. l.). Nézeteiben a göttingai szellemiség terjesztője. Csokonaival való kapcsolatáról az 1795. július 9-i levélben
* lévőkön kívül más bizonyosat nem tudunk. A költő 1793-as episztolájának címzettjét Szilágyi Ferenc
Schediusban véli felfedezni,
* meggyőző érveléssel, de csak a valószínűsítés határáig. Egy másik, 1804. szeptember 14-i levél
* címzettjét korábban ugyancsak
Schedius Lajossal azonosították, ez azonban tévedés, az a levél
Szeless Józsefhez szól. Csokonainak voltak ismeretei
Schedius Lajos munkásságáról, olvasta és felhasználta (a
Lilla-kötet előbeszédében)
Schedius Himfy-bírálatát, amelyet Zeitschrift von und für Ungern című lapjában adott közre 1802-ben. Tudjuk továbbá azt is, hogy
Schedius volt az egyik bírálója az
Amaryllis című idillnek, mielőtt kinyomtatták volna (ld. 1803. április 16-i levelünket
*). Szilágyi Márton arra is felhívta figyelmemet (amit ezúton is köszönök neki), hogy Csokonai neve háromszor szerepel (a Diétai Magyar Múzsa pedig cím szerint említve van) abban a latin nyelvű jegyzetben, amely
Schedius egyetemi előadásáról készült 1801-ben (OSzK. Quart. Lat. 1477., 35. l.; vö. e jegyzetről részletesen Szilágyi M., i. m. 139. l.).