Kapcsolattörténet:
Sas János Csokonainak valamivel idősebb diáktársa volt, 1803-ban (fennmaradt levele
* írásának idején) hajdúnánási professzor, majd 1808-tól Tokajban lelkész (vö.
Thury, 1908, II. 389. l.,
CsEml. 573. l.). Csokonai
Puky Istvánhoz szóló 1803. augusztus 17-i levelében hosszabban is megemlékezik róla: leírja, hogy
Sas János, az „
okos és mulattató pajtás” „
megúnván az ide való superintendentiabéli embereknek a vexáit”, el akar menni jelenlegi állásából, s egyben kéri e tervhez
Puky támogató segítségét.
* Sasnak nem először gyűlt meg a baja nézetei miatt elöljáróival. 1798-tól bihardiószegi lelkész volt, s „helybeli kollegája és egyúttal esperese már a következő év elején rationalismussal, socinianismussal, sőt »francia principiumokkal« vádolta. Az érmelléki egyházmegye 1799 márc. elején végleg megfosztotta a lelkészségtől, a világi hatóság meg fogságra vetette. A kerületi közgyűlés kátémagyarázatainak és prédikációinak az átvizsgálása után helyben hagyta az egyházmegye ítéletét, de indittatva érezte magát, hogy a kedvelt papjuk elvesztése miatt zúgolódó s esperesüket annál kevésbé kedvelő bihardiószegiek lecsillapítására küldöttséget menesszen. Másrészről pedig
Sasnak egy kéziratban lévő prédikációját szükségesnek vélte átszolgáltatni a világi bíróságnak, mely aztán egyévi fogsággal büntette érte” – írja Zoványi Jenő, majd jegyzetben hozzáfűzi: „Ennek kitöltése után 1800-ban tanár lett Hajdúnánáson, honnan, miután lelkészi jellegét visszaadta a kancellária, 1807-ben Tokajba ment lelkésznek.” (
Zoványi, 1939, 84. l.) Keresztesi József naplójában ugyancsak megemlékezik a történtekről, úgy is, mint az ügy egyik résztvevője: „A diószegi második prédikátor
Sas János áprilisban heterodoxiáról és francia principiumokról convincáltatván, azért a papi hivatalból örökösen letétetett, ezért pedig Váradra áristomba vitetett s most is ott van. Ennek ügyében kénytelen voltam én is bíró lenni.” (
Keresztesi, 1868, 387. l.).