HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Csokonai Vitéz Mihály összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
Csokonai Vitéz Mihály és Kövy Sándor kapcsolattörténete

Kapcsolattörténet: Kövy Sándor (1763-1829) a debreceni kollégium diákja volt, majd 1793-tól Sárospatakon az első hazai jogi tanszék professzora lett. Csokonait sárospataki időszaka alatt támogatta, távozásakor bizonyítványt adott számára (MTAK. K 3/85., ld. CsEml. 71. l.). Mint az 1800. februári levél* bizonyítja, kapcsolatuk ezután sem szakadt meg, de más emlék ennek történetéből nem maradt fenn.

Csokonai Csurgón

A Kövy Sándorhoz címzett levél* Csokonai utolsó csurgói hónapjaiban keletkezett. Császári Lósi Pál február 21-én megkezdte a tanítást (vö. Boros, 1969, 105. l.), noha beiktatása csak március 19-én történt meg (ld. erről a Magyar Hírmondó április 25-i, 33. számának tudósítását, 540–542. l.; vö. Boros, 1969,). „Azonban e télen Császári Jénából megérkezvén, mihelyt a Császári installatiója eránt a rendelet megérkezett, Csokonai egy papirossal kezében, az Oskolában megjelenvén tanítványaitól elbúcsúzott” – emlékezik a történtekre Gál László (CsEml. 439. l.; vö. CsSzéppr. 159-160., 443-446. l.). (Megemlíthető továbbá, hogy még egy másik beszédet, egy prédikációt is mondott Csokonai Csurgón, ennek ideje azonban nem pontosítható; vö. CsSzéppr. 153-158., 436-439. l.) A beiktatáskor tartott egyházmegyei közgyűlés határozata szerint Csokonai munkáját 80 Ft-tal honorálták, amiből azonban levonták a ruhára előző évben kölcsönadott 30 Ft-ot; a fennmaradó összeget a költő nem is vette fel (ld. levelét Festeticshez, 1800. december 19.*). Március 26-án elszámoltak szállásadójával (ld. a quietantiát OSzK. Anal. 963.), e célból már kapott egyébként előleget Sárközy Istvántól 1799. december 25-én (ld. a quietantiát a csurgói gimnázium könyvtárában, fénykép-másolata: DebrK. R. 3068.; mindkét nyugtát közli Szilágyi Ferenc, Szilágyi, 1981, 222. l.; valamint CsMM, 1981, II. 407. és 413. l.). Csurgót tehát március legvégén, április elején hagyta el.
Van azonban még egy mozzanat a költő Csurgóról való távozásának időpontja körül, amire talán célszerű felhívni a figyelmet. Csire István a következőket írja: „Ami szépet, dicséretest felőle hallottam, íme leírtam, amit elhallgattam… az nem nyilvánosság elé való.” (Csire, 1907, 137. l.) Boros Dezső felveti, hogy ez az elhallgatnivaló Csokonai és Nagyváthy János kapcsolatával áll összefüggésben. „Ha annyira tisztelte Nagyváthyt, mint ahogy az a Culturából kikövetkeztethető, miért nincs semmi nyoma kettőjük kapcsolatának, holott egymás mellett éltek, s Nagyváthy bizonyos tekintetben felügyelője is volt az iskolának? – Milyen volt Csokonai és Nagyváthy »fogadott lánya« közötti viszony? Ott élt egy magas műveltségű nő közvetlen közelében, s miért tudunk róluk csak annyit, amennyi a Culturában rejtve maradt?” (Boros, 1985, 37. l.) Nagyváthy János „fogadott lánya”, háztartásának rendbentartója, Szalay Katalin mintegy harminc évvel volt fiatalabb Nagyváthynál. 1800 nyarán feleségül ment egy Cserti István nevű csurgói jobbágyhoz, november 23-án leánya született, akit kétéves korában, az anya halálakor Nagyváthy adoptált. Kié a gyerek – teszi fel a kérdést Boros Dezső? „Vajon Nagyváthy Jánosé, valójában Cserti Istváné? vagy valaki másé, talán éppen Csokonaié? – aki 1800 március második felében távozott Csurgóról. De ez, beillesztve a Culturáról elmondottak közé, gondolkodóba ejt.” (i. h. 48. l.) A kilenc hónap kiszámlálása alapján valóban az apajelöltek között lehet Csokonai is, de ez más adat hiányában vajmi kevés még a rákérdezéshez, a Culturában – egyébként ugyancsak tendenciózusan – kimutatott „rejtett” összefüggések figyelembevételével egyetemben is. A kérdés igazán talán az lehetne, hogy a késő kor vizslató szeme a fennmaradt kevéske adat alapján tud-e jól kérdezni, s nem szabadul-e el fantáziája túlontúl.