Kapcsolattörténet: Aranka György (1737-1817) erdélyi író, az 1780-as, 1790-es évek fordulóján mind Kazinczyval, mind Batsányival közelebbi kapcsolatba került. Meghatározó szerepe volt az Erdélyi Magyar Nyelvművelő Társaság létrehozásában és működtetésében. Csokonai Aranka Györgyhöz és az erdélyi társasághoz fűződő kapcsolatának az első nyoma az [Aranka Györgyhöz] című három versszakos töredék. A CsÖM. II. az 1793-as év végéről keltezi, azonban nemigen keletkezhetett 1794-nél előbb. Az erdélyi társaság első ülése 1793. december 3-án volt, s csak a következő év tavaszán léptek ki szűkebb hazájuk határain túlra a szervezésben. Csokonai Kazinczy, Földi vagy akár Nagy Sámuel útján is értesülhetett a szerveződésről (ld. erről részletesen Debreczeni, 1992, 194–195. l.). Annyi bizonyos, hogy Aranka 1794. június 17-én kelt egyik levelében már említi Csokonait (Rohonyi, 1967, 301. l.), s nem sokkal ezután, augusztus elején Aranka maga is járt Debrecenben (Enyedi, 1988, 30. l.). Nagyon valószínű tehát, hogy Csokonai 1794 nyarán került kapcsolatba az erdélyi társasággal Aranka György személyén keresztül, elsősorban felhívó levél, de esetleg egy személyes találkozás útján is. E kapcsolatfelvételre reflektálhatott [Aranka Györgyhöz] című három versszakos töredéke.
Hogy Csokonai már ekkor is a tagok közé számított-e, nem tudjuk, az viszont bizonyos, hogy 1797 tavaszától kezdődően igen.
Aranka ekkori tagnévsorain ugyanis már szerepel Csokonai neve: „Csokonay Mihály poéta munkáit küldi. NB. Válaszolni”; „Csokonay Komáromban v. másutt” (közli
Jancsó, 1955, 347., 351. l.). A költő 1797 táján leginkább
Vajda Julianna közelében, Komáromban tartózkodott. Nyilván nem véletlen, hogy
Aranka Györgyhöz éppen az ott és akkoriban íródott,
Vályi Klárához szóló verses levél
* jutott el (más is eljuthatott még, de erről tudunk). Rendelkezésünkre áll továbbá egy másik, ugyancsak 1797-re vonatkozó adat is, ami szintén kapcsolatba hozható a fenti bejegyzésekkel: Perényi József ugyanis
Aranka egy kéziratos levéllajstroma alapján említi Csokonai 1797. április 8-i levelét, amelyben a költő „ígéri a Diétai Múzsa megküldését és felajánlja munkásságát” (
Perényi, 1918, 50. l.). Egyébként fennmaradt a Diétai Múzsa egy olyan példánya, amelyet a költő saját kezűleg dedikált
Teleki Sámuelnek, a társaság egyik fő patrónusának, ez is az erdélyiekkel való korabeli kapcsolatkeresésre utal (vö.
Szilágyi, 1982, 159. l.). S ha Csokonai és az Erdélyi Magyar Nyelvművelő Társaság viszonyában keressük azt az időszakot, amelyhez a bizonyosan a társasághoz szóló nagy elmélkedő költemény köthető, akkor leginkább az 1797 tavasza és 1798 tavasza közötti egy év nevezhető meg (Szilágyi Ferenc 1798 nyaráról keltezi, az augusztus 4-i levéllel
* felfedezni vélt hasonlóságok alapján, ld.
CsÖM. IV. 576–577. l.). A vers és konkordanciáinak elemzése alapján legvalószínűbben 1797–1798 fordulójára tehetjük keletkezési idejét (vö. erről részletesen Debreczeni, i. m. 191–200. l.).
E legintenzívebb szakasz kapcsolatukban 1798 derekán véget ér, mind Csokonai egyéni körülményei, mind
Arankának a vezetésből való kiválása miatt. E helyzethez köthető az 1798. augusztus 4-i levél.
* Kapcsolatuk azonban a továbbiakban is fennmaradt, mint utaltunk rá, 1799-ben
Fekete János grófnak elismerő sorok kíséretében megküldi a költő
[Vályi Klárához] szóló egyik verses levelét (közli
Enyedi, 1990, 454–457. l.), s a későbbiekben is igyekezett segíteni a költőt (ld. 1803. október 27-i
* és 1805. január 3-i
* leveleinket).
Aranka Csokonainak írott 1803-as levele mellett tudunk három elveszett levelükről is:
Aranka Csokonaihoz, 1801. február 16., Csokonai
Arankához, 1803. augusztus 15. és Csokonai
Arankához, 1805. január legeleje (az 1801. május 16-i,
* 1803. október 27-i
* és 1805. január 3-i
* levelek alapján). Az 1798. augusztus 4-i levélről
* ld. a már fentebb említett helyeket, valamint
Debreczeni, 1993a, 133–134. l., ahol is az
Orczy*–
Koháry*-levél palinódiájaként értelmeztetik.