Csokonai Vitéz Mihály összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

Kapcsolattörténet: Koháry Ferenc gróf (1760-1826) a család utolsó fiú sarja, Hont vármegyei főispán, 1815-ben hercegi rangra emelkedett (Nagy Iván, VI. 294. l.).

Csokonai nevezetes, 1797. november 8-án írt levele* gyakran említődik a szakirodalomban (CsMM, 1844, XXXVIII–XXXIX. h.; Haraszti, 1880, 115–121. l.; Ferenczi, 1907, 80–81. l.; Sinkó, 1965, 263–265. l.; Vargha, 1974a, 170–172. l.), többnyire a mecénáskeresést hangsúlyozva, s utalva Kármán József A nemzet csinosodása című tanulmányával fennálló hasonlóságra. A Kármánnal fennálló szövegszerű egyezéseket Némedi Lajos tárta fel részletesen (Némedi, 1958, 209–255. l.), majd újabban Vargha Balázs mutatta ki és elemezte ezeket (Vargha, 1986, 113-119. l., Vargha, 1991b, 105–109. l.). Az Orczy-Koháry-levélnek Csokonai korabeli, a „nemzeti character” jegyében formálódott irodalmi programjaként való értelmezését ld. Debreczeni, 1993a, 119–132. l.

Az Olvasószövegben a megfelelő soroknál idézzük Kármán tanulmányának vonatkozó részét (Kármán, 1880), valamint utalunk Csokonai két másik levelének párhuzamos helyeire is (Ismeretlenhez, 1796.* és Széchényi Ferenchez, 1798. január 23.*). Ebből az összevetésből is nyilvánvaló lehet, hogy bár egyértelmű a szellemi rokonság, helyenként szinte szövegszerű az egyezés, Csokonai teljesen önálló gondolatmenetbe építi be a Kármántól átvett gondolatelemeket és szövegrészleteket. Kármán tanulmányának egészen eltérőek a hangsúlyai, a Csokonai által feltehetően átvett, s nem csak tipológiailag egyező részeket más logika, más összefüggésrendszer értelmezi. Csokonai három levele ezzel szemben viszont lényegszerűen azonos, gondolatvezetésében és szövegösszefüggésében egyaránt.