Csokonai Vitéz Mihály összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

volna vagyis a’ Tsendesség: már itt ebben sints módom; otthonn pedig még úgy sem.

Ezokáért bátorkodom megkérni az Urat, ne sajnáljon egy vagy két hétre nékem quartélyt adni magánál: még addig megpróbálom az Orvosi tudomány’ erejét, mindent a’ mit előmbe ír pontig végbe viszek, és ha akkor sem érzem osztán semmi foganatját, életem’ nyakába vetem a’ gyeplőt, ’s elkészűlve ütközöm belé akármibe, míg belőlem a’ kevés élet erő ki nem fogyatkozik.

Mivel pedig a’ téli hidegbe való útazás éppen declaratus ellensége az én nyavalyámnak: kétképpen kívánnám annak mérgétől magamat védelmezni. 1, Egy fedeles tsézát, vagy ha az nem volna, egy jó ernyős szekeret, óhajtanám, ha az Úr értem békűldene. Tsak ennyit kérek, és az Úr többet ne tsináljon – szokása szerént! Én a’ Deretskei Kotsisnak örömest megfizetek. Az űlésnek jónak kellene lenni, sőt betegnek valónak. 2, Úgy tsináltam ki a’ Mars útat, hogy mivel a’ reggeli idő nagyon hideg és ködös, innen 10 órakor indúlnánk ki, és 12re Pértsre érnék, ahová már egy kis betegnek való Leves eránt Nótárius Uramékhoz^* ma előre írtam is. Ott 1-2 óráig nyúgodván, még Nap fenn létével Deretskére béjuthatnék.

Ez az én kéntelen kelletlen Plánumom, Édes Barátom, mellynek végre hajtását tsak az Úr által és az Úrnál reménylhetvén, botsásson meg, ha szer felett való bizodalmam alkalmatlankodássá válik.